Létay Dóra, Igó Éva, Gula Péter - zsüri a konyhában

A lényeg, hogy méregerős legyen! - ezzel a felkiáltással kezdett neki a főzőcskézésnek Igó Éva. Ahogy Thália papnőivel gyakran, vele is megesik, hogy csak előadás után, vagyis éjszaka meg hajnalban áldozhat a konyhaművészet oltárán. A Vígszínház művésznője azonban a mai napig emlékszik az első főzőleckékre, amiket még sámlin állva, a nagymamájától vett. Megtanult tésztát gyúrni, kenyeret dagasztani, s figyelte, hogyan kell prézlit darálni a száraz kenyérből. Miután túl közeli kapcsolatba került a forró tűzhellyel, elleste az égett sebek házi csillapításának módozatait is. Osztrák, illetve palóc származású nagyszüleit ugyan nem vetette fel a jólét, ám a színésznő mégis nosztalgiával emlékszik a gyerekkorára, mondván: "Akkoriban még tyúk tojta a tojást!"

Ami a gasztronómiai kalandozást illeti, az sincs ellenére Igó Évának. Elsőként az orosz konyha nyűgözte le, éppúgy beleszeretett a gőzölgő káposztalevesekbe, mint ahogy meghökkentette, hogy odakinn mínusz 16 fokban is vígan fagylaltoznak az emberek. Nem veti meg a mediterrán vidékek egyszerű étkeit sem. Olaszországban például nemcsak a tengeri herkentyűket kóstolgatja végig, de a nagy hőségben szívesen fogyasztja a mindössze kevés olívaolajjal és friss fűszerekkel felszolgált tésztákat is.

Ami pedig a pécsi színházi találkozó háromtagú zsűrijének közös lecsóját illeti, abban bizony nem született konszenzus. Igó Évának mindegy volt, hogy tojásos, rizses vagy kolbászos, csak méregerős legyen. A Jóban Rosszban című szappanoperából ismert Létay Dóra viszont a visszafogott ízekre szavazott. S akkor még nem is beszéltünk Gula Péterről, aki ragaszkodott hozzá, hogy az édesanyja receptje szerint készüljön az étek. A gordiuszi csomót a vendéglős vágta el, ugyanis rábólintott, hogy mindegyik változatot megfőzzék. Így a vendégek kóstolhatták a könnycsorgatóan csípőset, a szolidan fűszereset, s még egy cukkinis is felküzdötte magát a rögtönzött étlapra.  
 

  Bugaci lecsós szelet