Ezt írtuk anno...

1947.
Vége felé közeledik a nagy harc. Az ezeréves per utolsó felvonásának utolsó perceiben vagyunk. Már csak hetek kérdése, hogy a telekkönyvi kivonat ott legyen minden magyar újgazda kezében, s ezzel végérvényesen beverjük az utolsó szeget a gyűlöletes emlékű feudális nagybirtokrendszer koporsójába. December 15-ig összesen 2300 községnek készítették el a telekkönyvi kivonatot összesen 3 millió 200 ezer kat. holdra, vagyis a földek túlnyomó részét, már 90 százalékát telekkönyveztük, tehát végén vagyunk a földreformnak! Eddig több mint 540 ezer új gazda kapta meg a kivonatot. Most már végleg övék a föld, és semmiféle hatalom azt ki nem veheti többé a kezükből!

1957.
A kiskőrösi Hazafias Népfront híven akarja ápolni a forradalmár költő emlékét, ezért december 28-ától Petőfi hetet rendeznek. Lesz ünnepi kiállítás, irodalmi előadás, fővárosi és vidéki színészek fellépése, KISZ-Komszomol találkozó és szavalóverseny, de a kiskőrösiek leginkább azt szeretnék, hogy nevezzék el végre a városukat Petőfi-városnak. Az egyszerű parasztemberek kérése ez, akik szeretik a költőt, mert Kiskőrösön szinte minden házban ott van Petőfi összes költeménye – legtöbbször rongyosra olvasva.

1967.
Bozontos szőrű vörösróka tanyázik a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet baromfitelepén. A ravaszdi tavasszal került a baromfiudvarba. A telepen dolgozó lányok találták egy gallyrakás alatt a rókacsemetét, gondjaikba vették, cumisüvegen felnevelték. A kis róka kezes báránnyá szelídült. Piros szalaggal a nyakában sétálgat a csirkék között. Még egyetlen alkalommal sem támadt kedve arra, hogy megkóstolja a pipihúst. A téli hónapokat a telep egyik dolgozójának házában tölti.

1977.
Lapunk új, nagy művelődési akcióba kezd: Olvasó Akadémia címmel egyéves önművelési programot hirdetünk. Arra kérjük a résztvevőket, hogy az általunk ajánlott rádió- és tévéadásokat hallgassák és nézzék, illetve az általunk ismertetendő 120 könyvből havonta olvassanak el egyet. Élményeiket, benyomásaikat hetente írják bele a hamarosan díjtalanul postázott önművelési naplóba. Azok között, akik az év végén visszaküldik az önművelési naplót, s abban kiemelkedő jelét adták önművelésüknek, személygépkocsit, színes és fekete-fehér tévékészülékeket, társasutazásokat, könyveket, hanglemezeket sorsolunk ki.

1987.
A munkabérek legkisebb összegéről adott ki rendeletet a Munkaügyi Hivatal. Ennek értelmében a személyi alapbér alsó határa havonként 3000 forint, az órabér legkisebb összege pedig 16,50 forint. Százszázalékos teljesítmény, valamint a teljes munkaidő teljesítése esetén az órabéres munkás havi bérének legkisebb összege ugyancsak 3000 forint. Mindez 1988. január első napján lép hatályba és első ízben a januári munkavégzésre alkalmazzák.

1997.
A napokban kaptuk a hírt, hogy elpusztult Mombassa, a fővárosi állatkert legidősebb vízilova. Mombassa negyven esztendőt élt a budapesti állatkertben, ahol meglelte méltó társát, Süsüt. Később megszületett lánya, Tücsök, majd unokája: Jusztina is. Nemrég nagy bánat érte, mert elpusztult párja, Süsü, akivel nem az idő, hanem egy kedves látogató végzett, aki perec helyett öklömnyi gumilabdát dobott nagyra tátott szájába, e miatt pusztult el Süsü. Mint megtudtuk, Mombassa is élhetett volna még, ha kicsit több pénze van az állatkertnek. A vízilovak téli szálláshelye ugyanis a fedett és fűtött elefántházban van, amit éppen átépítenek, de a szűkös költségvetés miatt az építkezést nem tudták befejezni. A már gyengécske, öregedő Mombassa nehezen viselte az éjszakai fagyokat, tüdőgyulladást kapott, amiből nem tudták már kigyógyítani. Remélhetően Tücsökre és Jusztinára jobb élet vár, annál is inkább, mert Jusztinának már örökbefogadó papája is akadt, aki nem más, mint Lagzi Lajcsi.