Még röpke idő, s üde sárga virágaival elbúcsúztatja a telet az egyik legkorábban nyíló vadvirágunk, a téltemető. A Dunántúl gyertyános-tölgyeseiben, valamint a Kisalföld ligeterdeiben különösen gyakori, de a Budai-hegységben is előfordul, például a János-hegyen. Megidézzük, igazi télűzőnek...
Kép: OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Délről érkezett hazánkba ez a kedves jövevény még a középkorban, és hamar beilleszkedett a magyar flórába. Télikének is becézik. Hagymás növény, áltagosan 10 centiméteres magasságú, de ahol igazán jól érzi magát, ott énnél magasabb, erőteljesebb virágszárat nevel.
Különös jellemzője, hogy a virágok alatt sallangos, gallérszerűen álló fellevelek találhatók. A virág magánosan ül a száron, szirmai aranysárgák, színükkel már most csalogatják a korán ébredő megporzó rovarokat. Magról könnyen szaporítható, amelynek azonban feltétele, hogy ha megérik, azonnal el kell vetni.
A termés, benne a magvakkal májusra érik be, ezt követően az egész növény visszahúzódik a gumóba.