Halál a magyarokra!

Mindez abban a többségében magyar lakosú városban történt, amely nyaranta évek óta otthont ad a közép-európai országokból érkezett fiatalok Tolerancia-táborának – melynek az a célja, hogy az egymás iránti megértésre, a más nyelvet beszélők elfogadására nevelje a tizenéveseket.

Ismerjük, kik voltak a firkálók. Személy szerint ugyan nem, de jól be tudjuk őket határolni. Akik nem viselik el a tőlük különbözőket a közelükben, a környezetükben. Akik már régebben is többször bombázták graffitikkel a szomszédaikat. Sőt, néhányan közülük nem elégedettek meg ennyivel, s más, célravezetőbb – mondhatni, céltervezett – eszközöket is bevetettek az évtizedig tartó bombázások idején. Akik soha, de soha nem fogják megérteni, hogy a világ e sarkában csak akkor lesz előmozdulás, ha nem az ellenséget véljük felismerni a másikban azon pillanatban, amikor nem a mi anyanyelvünkön szól.

Ne sértsek meg senkit. A piréz–ropéz határ mellett, a piréziai oldalon fekvő kisvárosban, egy teraszon két fiatalember beszélget ropézül, a délutánban. Hogy az ómega-három zsírsavak így, a növényi zsírok általában meg úgy. Egyszerre odalődörög hozzájuk egy másik kedves vendége a lokálnak, egy nagydarab és igen kigyúrt úr vagy mi, és nem éppen barátságosan megkéri őket, beszélnének inkább pirézül, merthogy mit képzelnek, hol vannak. Bólintanak a fiúk, megtanulták már helyesen felmérni az erőviszonyokat, aztán folytatják, immár pirézül, az eszmék cseréjét a cisz- és transz-zsírokról. Aztán a kigyúrt úriember vagy mi ismét odalődörög, és jól megruházza mindkettejüket.

Mert ő nem vágja sem pirézül, sem ropézül a cisz- és transz-zsírokat; nem keni a margarint, mondhatni. Viszont tudja, hogy mit akar, még ha a fejével üt és a bicepszével gondolkodik is.

Kérdésünk: hogy nevezik magyarul az ilyet? 1. bunkó; 2. bunkó; 3. bunkó. A helyes megfejtést beküldő olvasóink között kisorsolunk egy doboz valódi ropéz magvakból készült piréz margarint. Vagy fordítva, már nem emlékszem.