A választópolgár a feleségeire gondol

Hamid Karzai, az Egyesült Államok és a Nyugat egykori kedvence fogcsikorgatva egyezett bele, hogy a szavazást megismételjék. Az amerikai neveltetésű, az angolt kiválóan beszélő Karzai arra készült, hogy egy romhalmaz tetején (ez Afganisztán) eltölt még pár nyugodt évet, közben vezető nyugati politikusokkal, elnökökkel tárgyalgat, no meg eljátszik néhány politikai szerepet, majd feltöltekezve visszavonul.

Az elnök most aláveti magát a nemzet érdekeinek – de ez nem volt mindig így. Karzai vérig sértve utasította el kezdetben Richard Holbrooke-nak, az amerikai elnök különmegbízottjának azt a javaslatát, hogy ellenőriztesse a választások végeredményét, amely szerint már az első fordulóban tisztán, a voksok 54 százalékával nyert. Abdullah Abdullah volt külügyminiszter – Karzai még talpon maradt ellenfele – két hónapig hiába hozta elő bizonyítékait a választási csalásokról, mindenki csak legyintett.

November hetedikén tehát újra elnökválasztás lesz – meglehet, hogy második fordulóval tetézve. Ha az országnak akkor sem lesz törvényesen választott elnöke, az nagy baj: az afganisztáni tél és a terepviszonyok miatt legközelebb jövő tavasszal lehet majd voksolást tartani.

Az Egyesült Államok és szövetségesei abban a hitben éltek, hogy a nyugati normák szerint nagy nehezen megtartott „demokratikus választások” majd mindent rendbe tesznek Afganisztánban. Győz a népakarat, a választott kormány iránti bizalom töretlen lesz, béke és nyugalom árasztja el a környéket – ráadásul a környező országok tanulnak majd a jó példából, a világ pedig meghajol a demokráciát bőkezűen exportáló Egyesült Államok és Barack Obama előtt.

Afganisztánban a demokrácia mást jelent: a törzsi vezetők, a fegyveres hadurak és a nemzet bölcsei nem amerikai egyetemeken szívták magukba a politikai korrektséget – és egy afgán valószínűleg nem az „amerikai álomból” riad fel reggelente, hanem a kecskéire és a feleségeire gondol.