Megkezdődött Debrecenben az olaszliszkai gyilkosság tárgyalása

A májusi, első fokú ítéletet ismertetéséből kiderült: a Borsod Megyei Bíróság a vádlottakat társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek. A bíróság a II. rendű vádlottat, a 36 éves idősebb H. D. -t életfogytig tartó fegyházbüntetéssel, a többi felnőttkorút 15- 15 év fegyházzal, míg a két, a gyilkosság idején még fiatalkorú férfit tíz év börtönbüntetéssel sújtotta. A vádlottak, védőik és az ügyészség egyaránt fellebbezett –az utóbbi az összes felnőttre életfogytiglant kért.

A 44 éves Szögi Lajos, tiszavasvári tanár 2006. október 15-én kora délután Olaszliszkán hajtott át gépkocsijával Vámosújfalu felé. A férfival utazott két kiskorú – akkor 6, illetve 14 éves – lánya is. A köztiszteletben álló pedagógus a legidősebb gyermekéért utazott, aki a barátja szüleinél volt vendégségben. Szögi Lajos akkor érkezett Olaszliszkán a Kossuth utcába, amikor vele szembe közeledett az Sz. A. III. rendű vádlott vezette haszonjármű, amiben rokonait, a Horváth család két lányát szállította, majd a vádlottak házával szemben, az útpadkán parkolt le. A kislányok átszaladtak a házukhoz az úttesten, csakhogy az egyikük megváltoztatta a mozgását, és az arra haladó, a KRESZ szabályit betartó Szegi Lajos autója felé lépett. A férfi látta a gyermeket, de már nem volt ideje fékezni. A leány az út menti vízelvezető árokba esett, ahonnan felpattant és beszaladt a házuk udvarára az édesanyjához, az V. rendű, idősebb H. D.-né vádlotthoz. A kislánynak szerencsére semmi baja nem esett.

Szögi Lajos megállt, de a kocsijából már nem tudott kiszállni, mert az I., II. és III. rendű vádlott odafutott, a tanárt kirángatták a kocsiból, és ütni-verni kezdték. A többi vádlott ezután csatlakozott hozzájuk, és a védtelen férfit legalább tíz percig brutális kegyetlenséggel bántalmazták. Mindezt kisebb bámészkodó tömeg szemeláttára tették, akik közül senki nem sietett Szögi Lajos segítségére. H. D.- né V. rendű vádlott azt kiáltotta: „Öljétek meg a magyart!”

Idősebb H. D.  II. rendű vádlott csak azután értesítette a mentőket és a rendőrséget, miután a tanár már életét veszítette. Az agyonvert sértett két kislánya, akik mindennek szem- és fültanúja voltak, sokkos állapotban, gyalog indultak el Vámosújfalu felé. Útközben felvette őket egy roma származású nő a kocsijába, aki segíteni akart a gyermekeken, de az édesanyja ezt megtiltotta. Arra lehetőséget adott, hogy mobiltelefonjáról értesítetsék a nővérüket, aki a barátjával és annak szüleivel a helyszínre siettek.

A debreceni tárgyaláson elhangzott: az emberölést követően a vádlottak összebeszéltek, és a helyszínre érkező körzeti megbízott előtt az I. és a III. rendű vádlottak magukat nevezték meg elkövetőként. Nehezítette a nyomozást, hogy a bűncselekmény után nem zárták le azonnal a tragédia útszakaszát, továbbá nem volt helyszíni szemle, az ott tartózkodókat ki sem hallgatták, a tettesek zavartalanul összegyűjthették és elégethették a véres ruháikat, cipőiket. A vádlottaknak arra is módjuk volt, hogy megtisztálkodjanak és átöltözzenek. A bűnjelek lefoglalására csak az esti órákban került sor.

Az első tárgyalási napon az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményét is meghallgatta a bíróság, amiből kiderült: a családban 15 éve történt,  halálos kimenetelű gyermekgázolásnak elmeorvosi szempontból nem volt közvetlen hatása a két évvel ezelőtti brutális gyilkosságra.