Új busz készül az Ikarus romjaiból

Városi midibuszokat gyártanak a Békés megyei Szeghalmon – az Ikarus romjain kinőtt középvállalat példája azt mutatja, hogy a meglévő szaktudás és az alacsony bérek miatt – okos, tervszerű fejlesztés mellett – Magyarországnak még komoly lehetőségei vannak a haszongépgyártásban.

Ország-világTanács Gábor2009. 10. 13. kedd2009. 10. 13.

Kép: Szeghalom, 2009. szeptember 17. Alvázgyártás a Csaba Metál Zrt.szeghalmi gyárában. Fotó: Ujvári Sándor

Új busz készül az Ikarus romjaiból
Szeghalom, 2009. szeptember 17. Alvázgyártás a Csaba Metál Zrt.szeghalmi gyárában. Fotó: Ujvári Sándor

Ötvenöt főt visz el az Urbanus, a cirka nyolc méter hosszú, alacsony padlós városi midibusz, amelyet már teljes egészében Szeghalmon állítanak össze. Az Ikarus romjain itt maradt üzemet a Csaba Metál Zrt. vásárolta meg 2005-ben. Az elsősorban haszongépjárművekhez alkatrészeket – alvázakat, üzemanyagtartályt, víztartályt – készítő és festő cég több lépésben jutott el oda, hogy saját termékkel rukkoljon elő.

Kezdetben a Plaxton nevű angol cég számára midibuszok vázát és üzemanyagtartályát készítették. Később egy debreceni székhelyű vállalkozásnak volt egy tendere Isztambulban: ötvennél több tizenkét méteres emeletes buszt kellett leszállítaniuk. Ekkor már a vázszerkezet festése és a műanyag elemek felhelyezése is Szeghalmon történt. Miután a legtöbb munkafolyamatban már szereztek tapasztalatot, a menedzsmentben felmerült, hogy belevágnának egy saját termék kifejlesztésébe.

A midibuszok kisebbek, jobban manőverezhetők, a fenntartásuk pedig jóval olcsóbb, mint a normál – tizenkét méteres vagy csuklós – buszoké. A tömegközlekedésben a fővonalakra felhordó járatokon alkalmazzák őket, vagy alacsony forgalmú időszakokban, amikor tizenöt fő miatt felesleges csuklós buszt futtatni. Ugyanakkor az Urbanus csak egy új termék Szeghalmon, amihez nagy reményeket fűznek – de egyelőre a vállalat nem ebből él.
– Sok az érdeklődő, de ez olyan, mint egy személyautó esetében: attól, hogy valaki ki akarja próbálni, nem biztos, hogy vásárol is – magyarázza Kitajka Béla, az üzem igazgatója. Beszélgetésünkből kiderül, hogy a vállalat bevételei nagyrészt a bérmunkákból származnak. Készítenek és festenek alvázakat utcatakarító gépekhez, gyártják repülőgépvontatók fémszerkezetét, illetve modulszerűen darabokból összeállítható, hatalmas trélereket is.

A sikereket Kitajka Béla azzal magyarázza, hogy az Ikarus széthullása után itt maradt szaktudást nem engedték veszendőbe menni: kezdve attól, hogy van Magyarországon olyan mérnök, aki képes egy buszt megtervezni, odáig, hogy a kevésbé iparáról híres Békés megyében rendelkezésre áll megfelelő munkaerő egy – sőt több – fémipari középüzem működtetéséhez. Miközben az országban mindenhol hiány van például hegesztőből, géplakatosból, Szeghalmon – a közép-magyarországihoz képest tíz-tizenöt százalékkal kisebb bérek ellenére – még mindig nincsenek munkaerő-problémák.

– Folyik iskolai képzés Szeghalmon, amihez mi adjuk a szakoktatókat, és a gyakorlati képzés nálunk zajlik – mondja Kitajka. – Így tudjuk megoldani az utánpótlást, meglehetősen rossz hatásfokkal, mert egy évfolyamnak hosszú távon jó, ha a tíz százaléka itt marad. Sem a hatszoros német, sem a magasabb közép-magyarországi bérekkel nem tudunk versenyezni. A tulajdonos pénzt nem vesz ki a cégből, sőt komoly összegeket fektetett be, de azt elvárja, hogy mínuszba ne menjünk – márpedig ez következne, ha akár csak egy kecskeméti bérszintre akarnánk felzárkózni, és ez nem csak a hegesztőkre, de a menedzsmentre is vonatkozik. Ugyanakkor helyi körülmények között ezek nehezen, de vállalható fizetések.

Az Urbanus hamarosan megkapja a típusbizonyítványt, és már több kiállításon is bemutatták. – Ez egy álom, ami megvalósult – mondja Kitajka Béla. – Van keresnivalónk a buszpiacon, van tudásunk; abból, ami itt kialakult az elmúlt pár évben, nem kívánunk semmit feladni.

A képre kattintva megnyílik a képgeléria.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek