Giliszták a világűrben

Az űrhajósok ugyanis e mikroszkopikus méretű gilisztákon – tudományos nevükön Caenorhabditis elegans – tanulmányozzák majd az emberi izmok viselkedését a súlytalanság körülményei között.

Hosszú évek alatt kiderült, hogy a súlytalanságban az emberi izmok egyszerűen eltűnnek, lebomlanak. Valamicskét lehet ezen segíteni tornával, szobabiciklivel s más egyéb eszközökkel, de ez nem ugyanaz, mint az állandó mozgás a megszokott gravitációban. Ha pedig az ember évekig tartó űrutazásra szánja el magát, akkor nem töltheti idejének egy jó részét a szobabiciklin. Az apró giliszták izmai viselkedésének tanulmányozása talán választ ad több kérdésre – egyebek között arra, hogy a súlytalanságban miért bomlik el az izom proteintartalma?

Az amerikai űrflottának az idén ez az ötödik és az utolsó útja. Jövőre talán még ötször emelkednek a magasba, de azután kivonják őket a forgalomból. Az Atlantis ezért olyan berendezéseket visz az űrállomásra, melyeket később nehéz lenne másféle űrjárművel szállítani. Az alkatrészeket, szivattyúkat, üzemanyagtankokat, az űrállomás robotkarjának kiegészítéseit, s egyéb, nagy méretű műszereket nem viszik a űrállomás belsejébe, hanem kívülről erősítik hozzá. Ez nehéz munka lesz, s csak úgy végezhetik el, ha legalább három alkalommal órákon át a világűrben szerelnek.

A nemzetközi űrállomás a következő alkalommal kap egy ablak-modult is: ez egy átlátszó kupola, ahonnan az űrállomás tudósai állandóan szemmel kísérhetik mindazt, ami körülöttük történik és zavartalanul figyelhetik a Földet.