Ki lesz Európa főnöke?

A sors fura fintoraként pedig az az ember – Václav Klaus cseh elnök –, aki heteken-hónapokon át egyedül akadályozta az európai együttműködést új mederbe terelő szerződés ratifikálását, a saját maga által ásott gödörben tűnhet el.

Tony Blair, a brit szociáldemokrata exkormányfő hosszú ideig csaknem egyedüli várományosa volt az európai elnöki posztnak, amelyet két és fél évig tölthetett volna be. Az övé lett volna „Európa telefonszáma”, amelyet sürgős vagy folyamatban lévő ügyekben Amerikából vagy éppen máshonnan felhívhattak volna. Blair azonban megosztó személyiség: hivatali idejében az afganisztáni és iraki háborút megindító George W. Bush volt amerikai elnök „pudlikutyájaként” – finomabban ölebeként – emlegették, s bár kétséget kizáróan népszerű és befolyásos személyiség, sokat ront a hírnevén, hogy gyakorlatilag kitúrták őt a pártjából. Amúgy az a Gordon Brown távolította el őt a miniszterelnöki posztról, aki most lelkes híve az európai főnökké való kinevezésének…

Van még egy hibája Tony Blair megválasztásának. Jövőre választások lesznek Nagy-Britanniában, ahol a biztos vesztes Blair Munkáspártja, vagy ahogy ő nevezte, az Új Munkáspárt. David Cameron, a brit konzervatív ellenzék vezére – a csaknem biztos győztes – egyáltalán nem lelkesedik azért, hogy éppen Blair legyen az Európai Unió vezére, mely unióért a konzervatívok egyáltalán nem rajonganak. Ők még azt sem zárnák ki, hogy Nagy-Britannia „angolosan” távozzon az unióból – azt pedig elutasítják, hogy a szent angol fontot valaha is felváltsa az euró a szigeten. Cameron és társai féltve őrzik a brit szuverenitást a minden hatalmat felzabáló, maga alá halmozó Európai Uniótól, amely esetleg beleszólna az érinthetetlen brit belügyekbe, igazságszolgáltatásba, adózásba. Ha erre évszázadok alatt nem volt példa, akkor most se legyen!

Szólni kell még a Nagy Machinátorokról: Párizsról és Berlinről. Nicolas Sarkozy francia elnök egészen az utóbbi időkig lelkesen támogatta nagy barátja, Blair jelölését. Utóbb azonban jelentőségteljesen állapította meg: nem azok a győztesek, akik annak látszanak. Angela Merkel né¬met kancellár ugyancsak megjegyezte: jobb lenne, ha kisebb állam adná az unió fejét. A németeknek és a franciáknak megfelelőbb, hogy egy kicsi, ám „semleges” állam politikusa legyen az Európai Unió főnöke. A semleges szó úgy értendő, hogy egy kicsi állam politikusát nem lehet megvádolni a bűnös részrehajlással. Egy gazdag luxemburgi vagy belga a saját és az országa érdekeit nézi.

Így aztán pillanatok alatt tucatnyira emelkedett azoknak a jelölteknek a száma, akik szóba jöhetnek Európa jövendő főnökeként. A The Wall Street Journal csak úgy záporozza a neveket: Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök, Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Herman van Rompuy belga kormányfő, Vaira Vike-Freiberga volt litván államfő (a volt keleti vaslady) – hogy csak a nevesebbeket említsük.
Ami pedig Václav Klaus cseh elnököt illeti, ő egy diplomáciai bűvészmutatvány áldozata lett. Fájó vereség lehet ez egy euroszkeptikusnak, aki azt hitte, hogy egyedül szembeszállhat az Európai Unió reformjaival. Klaus kapott egy halovány ígéretet arra, hogy majdan Csehországot mentesítik a lisszaboni szerződés alapjogi chartája alól – nehogy már bárki kétségbe vonja a Benes-dekrétumokat.

Most viszont a cseh szakszervezetek jelentik fel őt a cseh alkotmánybíróságnál, hogy ugyan mi végre mondott le azokról a jogokról, amelyek őket – a szakszervezeteket – illetik meg. A Cseh–Morva Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja (CMKOS) azt kifogásolja, hogy Klaus szembeszállt a cseh törvényhozás döntésével, és erről senkit sem kérdezett. Klaus nemcsak csatát, hanem háborút is veszíthet.

További érdekes híreket, információkat a Szabad Föld pénteken megjelenő, 45. számában talál!