London-Moszkva: újra a régi nóta

Ötévnyi haragszomrád után brit külügyminiszter először szánta rá magát arra, hogy Moszkvában szembenézzen orosz kollégájával. David Miliband csak azt kapta a szigorú szemüvegvillantásairól ismert Szergej Lavrovtól, amire alighanem számított is: az orosz-brit kapcsolatokban megvan a fejlődés minden lehetősége, noha továbbra is fennállnak a korábbi problémák. Lefordítva: Oroszország mindent jól csinál, még a britek is tanulhatnának tőle, de nem teszik, s így sorra hibákat követnek el.

Ország-világA. Fodor György2009. 11. 03. kedd2009. 11. 03.
London-Moszkva: újra a régi nóta

Az oroszok és a britek több évszázados harcot vívnak egymással – a titkos diplomáciai és a nyílt katonai hadszíntereken – a tengerek és a területek feletti befolyásért. Most megint Afganisztánért, a Közel-Keletért és Iránért, illetve a közép-ázsiai térségekért folyik közöttük a küzdelem. Oroszország még mindig az egykori Szovjetunió befolyásának visszaszerzéséért küzd, Nagy-Britannia pedig szeretné, ha Európában nem az Egyesült Államok előretolt helyőrségeként, hanem önálló európai nagyhatalomként tartanák számon.

Az orosz újgazdagok előszeretettel menekülnek Nagy-Britanniába, s onnan kárhoztatják a nagy vagyonokat le-lenyúló elnöki rendszert, amelyet Vlagyimir Putyin volt elnök (jelenleg kormányfő) és Dmitrij Medvegyev jelenlegi elnök neve fémjelez. A legkirívóbb eset kétségtelenül Mihail Hodorkovszkij ügye: a Jukosz volt olajtársaság feje évek óta börtönben van, s most fabrikálnak ellene újabb vádakat, hogy ott is maradjon.

A britek kedvenc jelszavukat, a fair play-t ismételgetik, s az emberi jogokra, a tulajdon szentségére hivatkoznak, holott tudják: hiába. A britek és az oroszok egyszerűen azért tárgyalnak megint, mert nagy szükségük van egymásra: az ENSZ orosz közreműködés, Európa pedig az orosz gáz és kőolaj hiányában „működésképtelen“. Az oroszok nélkül nincs közel-keleti békefolyamat, Moszkvát nem lehet kihagyni az iráni atomvitából sem, Afganisztán pedig védhetetlen az oroszok segítsége nélkül.

Csaknem pontosan három évvel ezelőtt Londonban radioaktív anyaggal meggyilkoltak egy orosz „ellenzékit“, egy volt KGB-ügynököt. Alekszandr Litvinyenko túl hangosan szólt a Putyin-rendszer visszásságairól. A gyilkosság természete miatt – a sugárzó anyag mindenütt nyomokat hagy – a britek megállapították a legvalószínűbb gyilkos, Andrej Lugovoj személyét is. Ő is az egykori KGB-hez tartozott. Oroszország nem adta ki Nagy-Britanniának Lugovojt. A két ország sorra utasította ki egymás diplomatáit, kioktatták egymást – de a harag csak eddig tartott. Nagy úr a szükség: az együttműködés kényszere.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek