Lehetséges az élet a Holdon?

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA az idén nyáron bocsátotta fel a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű robotműholdat, hogy térképezze fel a Hold sarki területeit. A robot mindössze 50 kilométer magasságban kering a Hold körül, műszerei mérnek, fényképeznek, térképeznek – egyikük az égitest hőképét figyeli és méri.

Ez a berendezés fedezte fel, hogy a Hold északi sarkának közelében – az ottani tél kellős közepén és éjszaka – nagyon nagy a hideg, mínusz 249 Celsius-fokos. Az abszolút hideget – amikor nincs hőáramlás, nem észlelhető semmiféle hőenergia – Kelvinben (mellette nem használjuk a „fok” szócskát) mérik: Kelvin brit fizikusról nevezték el azt a hőskálát, melynek legalsó foka az „abszolút zéró” (abszolút hideg), azaz 0 Kelvin, ami mínusz 273,15 Celsius-fok. A Holdon mért hideg pedig – amely a naprendszerünkben eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet – 26 Kelvin.

A jelenség megértéshez tudni kell, hogy a Hold tengelyelhajlása a keringés síkjához képest mindössze 1,54 fok. A Föld tengelydőlése ehhez képest 23,4 fok – ezért vannak az évszakok. A Holdon a minimális tengelydőlés miatt minimális a különbség is az évszakok változásai között. A sarki régiókban ezért léteznek olyan mély területek, kráterek, ahová soha nem jut el a Nap fénye és melege. Még a sugárzott – a talaj által közvetített – hő sem éri el e bemélyedéseket, mert az évmilliárdok által kialakult „szigetelés” – amit éppen a hőmérséklet-változás alakított ki körülöttük – kitűnően működik: ha beszökik is oda némi hőenergia, azonnal a környezeti hőfokra hűl le.

A Hold Egyenlítőjén a napi hőmérséklet elérheti a 127 Celsius (400 Kelvin) fokot, de a Hold sarkai közelében találhatóak olyan „lyukak”, amelyek soha nem látják a Napot. E mélyedésekben rengeteg jég rejtőzhet. Ha pedig van vízjég, akkor hidrogén és oxigén is – valamilyen eljárással a Holdon fel kellene ezeket az éltető elemeket szabadítani.

Ne feledjük, a tét nem kevesebb: a hidrogénnel fűteni, az oxigénnel pedig lélegezni lehet...