Meghívták és felszólalt a klímacsúcson

– Hogyan lesz egy egyetemi hallgató tagja egy ország delegációjának?
– Nem vagyok egyik delegáció tagja sem. Pár hónappal ezelőtt levelezésbe kezdtem egy Srí Lanka-i szakértővel, aki meghívott a klímacsúcsra. Egyetemi tanárokat, kutatókat, civil szervezetek vezetőit és üzletembereket szervezett össze a világ minden tájáról, hogy megosszák egymással kutatási eredményeiket, ötleteiket, javaslataikat.

– Fogékonyak az országok a változtatásra?
– A végső döntések azok között születnek végül, akik a legtovább bírják a strapát, és a kellő pillanatban a kellő javaslatot teszik. A platform ázsiai tagjai szerint a kínai és indiai vezetők nagyon elkötelezettek.

– Mi az esélye annak, hogy koppenhágai értekezlet sikeresen zárul?
– Ez attól függ, hogy mit értünk sikeren. Az a rengeteg figyelem, ami a témára és a konferenciára irányul, már sikerként értékelhető. Főleg ha majd az itteni víziók szelleme áthatja mind a kormányzati, mind üzleti és főleg egyéni gondolatokat.

– Hallottál-e valami korszakalkotó ötletet?
– Egyre többen beszélnek a tudat szerepéről. A mi platformunk önálló üzenetet fogalmazott meg mind az ENSZ, mind a Föld lakói számára.

– Mit tartalmaz az üzenet?
– Az alapokról beszéltünk: a fejlődő országok számára a legfőbb kérdés az éhínség, a vízhiány, a szegénység problémájának megoldása és a betegségek megelőzése. Ezek nélkül nincs továbblépés.

– Te miről és hol tartottál előadást?
– A klímaváltozás plenáris ülésén tartottam két előadást: „Virtuális víz és a fenntartható fogyasztás”, valamint „Integrált város” címmel. Egy panelbeszélgetésre is meghívtak, ahol 2050-ről és a közösségek szerepéről osztottuk meg egymással a várakozásainkat.

– Kivel ismerkedtél meg, aki fontos a számodra?
– Fantasztikus élmény volt megismerni az ázsiaiak mentalitását. Szerető szívű, barátságos, élénk, kedves emberek!

– Mi volt a legjobb élményed?
– Mikor felolvastuk az üzenetünket, úgy éreztem, hogy mindegy, ki hallja, itt valami óriási dolog történt...