Haiti, a csodák földje

Járókelők Port-au-Prince, a főváros Carrefour- Feuilles kerületében a romok alól hangokat hallottak és értesítették a mentőalakulatokat. Darline – írja a Reuters – csak pár nappal korábban kezdett járni a St. Gerard gimnáziumba. Amikor szinte sértetlenül kiszabadították, mosolygott és csak annyit tudott mondani: Köszönöm! Takarókba burkolták, oxigént és vizet adtak neki. A mentőcsapat vezetője leírta a lány menedékének helyszínét: a leomlott betonfalak úgy dőltek egymásra, hogy piciny helyet meghagytak maguk alatt: ott húzódott meg Darlene. S mindez az iskola fürdőszobájában történt, ahol a csapokból – valamilyen újabb csoda miatt – csorgott a víz.

Darlene-nal együtt eddig legalább kilencen menekültek meg csodás körülmények között, több napot is eltöltve a romok alatt. Közöttük van egy 84 éves asszony, Marie Carida, aki tíz napig volt a kövek alkotta börtön foglya.

A halottak száma január 12. – a földrengés napja – óta 200 ezerre emelkedett. Senki nem tudja, hányan vannak még élve vagy holtan eltemetve a mindent beborító romhalmaz alatt. Tízezrekről beszélnek.

A túlélők legnagyobb gondja – a víz, élelem, sátrak hiányán kívül – az, hogy minden elborít a hullaszag. Egy városi taxit az utca közepén talált telibe egy hatalmas faldarab. A kocsiban ülő három ember meghalt. Kihúzni nem tudták a tetemeket, segítség nem jött. A holttestek bomlani kezdtek, ezért a közeli lakosok a roncsot lelocsolták benzinnel és felgyújtották.

René Préval haiti elnök elhalasztotta a február 28-ra kiírt általános választásokat. Bár a segélyek folyamatosan érkeznek, egyre több a súrlódás a helyszínen lévő amerikaiak, az ENSZ-erők és a lassan észbekapó helyi kormányzat között. Az 17 ezres amerikai kontingens uralja a repülőteret és a kikötőt, így ők felügyelnek sok mindent, a beutazástól a segélycsomagok elosztásáig.