Nőhiány Kínában

Kínában a társadalomtudományi akadémia kimutatta, hogy 2020-ra, azaz tíz év múlva 24 millió olyan férfi maradhat házastárs nélkül, aki megérett a nősülésre – de nem talál párra. Az akadémia szerint a nemi egyenlőtlenség lehet az egyik legsúlyosabb probléma az 1,3 milliárd (vagy nagyobb) népességű társadalomnak. Az egyik legnagyobb baj az, hogy az abortuszok többsége célzott: ha a terhes anya fiút vár, akkor minden rendben van, ha azonban leány várható, akkor következik a megszakítás.

Kínában a fiúgyermek mindenben elsőbbséget élvez, hiszen fenntarthatja a családját, gondoskodhat az öregekről. A leánygyermek ezzel szemben csak teher: ha férjhez megy, akkor a férfi családját gyarapítja, a munkát csak neki végzi, és nincs esély arra, hogy meghálálja a gondoskodást – vagyis egy lány: kidobott pénz. Kínában az 1980-as években vezették be az ultrahangos vizsgálatokat, amelyek révén megállapíthatták a terhes nők méhében lévő gyermek nemét: ha lány volt, akkor jött az abortusz. Ennek a gyakorlatnak lett az eredménye, hogy a kínai akadémia szerint a mai Kínában minden 119 férfira legfeljebb 100 nő jut. Vannak olyan tartományok, ahol minden 130 fiúgyermek születésére legfeljebb 100 leány születése „esik”.

Ezek a folyamatok azt jelentik, hogy a kínai férfiak nők nélkül maradnak, és amint öregednek, egyre kevesebb az esélyük arra, hogy párra találjanak. Ha nincs nő, akkor felerősödik a prostituáltak birodalma, a nőkereskedelem, a nőrablás gyakorlata.

Kínában 1979-ben „találták fel” a városi, vagyis az urbánus népességre kötelező egygyermekes szabályt. Minden pár csak egy gyermeket nevelhetett, és ez a szabály gyakorlatilag Kína területének 36 százalékára vonatkozott. A népi Kína célja az volt, hogy csökkentse a szaporulatnövekedés ütemét, főleg a nagy urbánus körzetekben. Kínát már akkor figyelmeztették: a szabályozás felboríthatja a nemek egyensúlyát, mert a kínai családok nem akartak lányt – csak fiút. Most minden visszaüt: Kína a populáció növekedésének korlátozását akarta, de jóval nagyobb problémákat idézett elő. A pár nélküli férfiak akár forradalmi erőt is jelenthetnek. A kínai kormánynak az a politikája, hogy a népesség szabályozásával csökkenti a társadalmi, gazdasági vagy bármilyen egyenlőtlenséget, alighanem hibás. Kínában csak családtervezésnek nevezték az eddigi gyakorlatot: „Ha virágzó és hatalmas nemzet akarsz lenni, és boldog családra vágysz, akkor gondolj a családtervezésre” – szóltak a minapi feliratok. Lehet, hogy mindez gyorsan megváltozik...