Nincs arcod? Nincs állampolgárság!

A férj nevét és nemzetiségét nem hozták nyilvánosságra. Eric Besson bevándorlási miniszter az állampolgárság megtagadását azzal indokolta, hogy a férfi meg akarja fosztani feleségét a mozgásszabadságtól, hogy bárhová fedetlen arccal menjen.

Sokféle muszlim női viselet létezik, kezdve a fejkendőtől, az arcot fedő fátyoltól – amely csak a szemeket hagyja szabadon – egészen a csadorig, vagy a burkáig. Ez utóbbi nem csak az egész testet borítja, de még a szemrést is sűrű háló fedi, ami mögé nem lehet belátni (kilátni is alig).

Az említett állami tilalom egyelőre egyedi eset. A francia nemzetgyűlés (parlament) egyik bizottsága azonban a múlt héten azt javasolta, hogy részben tiltsák be Franciaországban a teljes testet és arcot fedő ruházatot. Az bizottság ajánlásai között szerepel az is, hogy aki a „radikális vallásgyakorlás” látható jeleit viseli magán, ne kapjon se letelepedési engedélyt, se állampolgárságot.

Eric Besson miniszter meggyőződött arról, hogy a férj kényszerrel akarja rábírni feleségét a muszlim női ruházat viselésére:
– A vizsgálat, illetve a férfival való beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a férj kötelezi feleségét az egész testet és arcot befedő ruha viselésére, megfosztva őt attól, hogy nyitott arccal szabadon járjon-keljen, azaz elutasítja a világi kormányzás, a szekularizmus elvét, a nők és a férfiak egyenjogúságát.

Szerinte a franca jog megköveteli, hogy mindazok, akik francia állampolgárságot kívánnak szerezni, demonstrálják azt is, hogy be akarnak épülni a francia társadalomba és alkalmazkodnak annak szokásaihoz, kultúrájához – legalábbis a nyilvánosság előtt. Otthon azt csinálnak, amit akarnak.

Franciaországban él Európa legnagyobb muszlim közössége, mintegy ötmillió ember. A belügyminisztérium szerint azonban csak mintegy 1900 nő viseli a teljes testet és az arcot befedő ruházatot. Egy francia bíróság 2008-ban már megtagadta az állampolgárságot egy marokkói nőtől, mert „az iszlám vallás szélsőséges gyakorlása nem egyeztethető össze a francia értékekkel”.

Az embereket leginkább az zavarja, hogy a köztereken, közlekedési eszközökön, de színházakban vagy bevásárló-központokban sem látják az eltakart arcot és tekintetet. (A másfajta öltözéket lényegesen jobban tolerálják.) Sokakat zavar az is, hogy az efféle viselet nem tekinti a nőt egyenjogúnak: olyan jelkép, amely a nők alávetettségét tanúsítja.

A bevándorlás, a szabad mozgás, a kultúrák keveredése apjainkra globális üggyé vált. A beilleszkedésnek azonban létezik minimális követelménye is: bizonyos mértékben alkalmazkodni kell a befogadó ország szokásaihoz, törvényeihez, kultúrájához.