Mi lesz veled, Pilvax?

Olvasom a Pilvax bejáratán: átalakítás miatt zárva. De már csak néhány napig, bővíti az információimat Németh Judit, a kávéház, vagy inkább étterem új bérlője, amikor az oldalbejáraton végül sikerül mégis bejutnom. Március közepétől bizton várja a vendégeit a nagynevű vendéglátóhely.

Hogy milyen lesz az új Pilvax? Németh Judit különleges mutatványra készül: úgy szeretné megőrizni a Pilvaxot, hogy közben teljesen átalakítja.
– Mert kinek van kedve múzeumban ebédelni? – kérdezi, majd azonnal meg is válaszolja saját kérdését: – Senkinek. Éppen ezért alakítom át az egészet.

A falra erősített tárlóból szépen visszaszállíttatta a Petőfi-relikviákat a Vendéglátóipari Múzeumba, és helyette úgy szeretné berendezni a termet, hogy az elit underground hangulatot árasszon. Hogy az meg micsoda? A meghatározás nem könnyű, mert a két fogalom ellentéte összebékíthetetlen. De nem Németh Judit szerint. Mindenekelőtt a fiatalok, no meg a Belvárosban kószáló külföldiek kedvéért átnevezte a helyet Pilvax Revolutionnak. Aztán felkért egy igen tehetséges fiatal grafikus tervezőt, Somogyi Gergelyt, akivel közösen találják ki a helyiség berendezését. A székek támláját védő textíliára máris neves magyarok arcképét montíroztatta, szándékosan a lehető legnagyobb összevisszaságban. Ugyanúgy köztük található Rózsa Sándor és Kudlik Júlia, mint Ady Endre és Farkas Bertalan.

– Mindez csak játék, amivel szeretném oldani a Pilvaxhoz fűződő képzetet – értem meg az arcképegyveleg hátterét.
A portálüvegre pedig olyan motívumokat terveznek, ami csak bennünket, magyarokat jellemez – a sárga villamostól kezdve a Rubik-kockáig, zárva a sort a Lánchíddal.
– Egy egészen kicsi Petőfi sem lesz az új Pilvaxban? – erősködöm.
– Az egyik szék támláján ő díszeleg. A pult oldalán pedig egy jókora kokárdamasé köti össze az egykori és a mai Pilvaxot.

Ennyit az alakuló berendezésről. A konyha pedig? Nos, a szakács, Boglár Pál csakis hazai alapanyagból fog főzni kizárólag magyar ételeket, amihez magyar italok lesznek kaphatók.
– Semmi kóla, whisky? – kérdezek rá.
– Nem lesz. Viszont lesz szörp és pálinka. Magyar bor, sör. Aki mégis külföldi italokra vágyik, az átsétál a szálloda recepciójának a túloldalára, ahol a zongorabárban ilyesmit is kaphat.

Mert a mai Pilvax a City Hotel – alias Taverna – tulajdona, Németh Judit velük kötötte meg a 15 évre szóló bérleti szerződést. A szállóvendégek is a Pilvax Revo-lutionban fogyaszthatják el a magyaros kontinentális reggelijüket. Ebédnél a turistákra alapoz a bérlő, vacsoránál pedig azokra a magyar vendégekre, akik az esténként megrendezendő irodalmi, zenés estekre, kiállításokra térnek be. Szeretnék, hogy a Pilvax ismét a kulturális élet része legyen.

Mindehhez sok sikert kíván Saly Noémi kávéháztörténész, akit egy kis Pilvax-történelemért kerestem fel. Azt azonban megjegyzi, hogy az irodalmi kávéházak a múltban sem elhatározásra születtek. Mindenekelőtt a vonuló hordák – értsd: egyetemisták, képviselők, művészek – közlekedési útvonalába kellett esnie a helynek, amelynek tulajdonosa a kedvükben akart járni annak ellenére, hogy ezek a vendégek egy kávé mellett képesek voltak egész nap a helyiségben lebzselni. Nem is önmagukért szerették a csürhét, hanem mert mágnesként vonzották a híres emberek közelében magukat jól érző szépasszonyokat, akik után viszont a gazdag polgárok koslattak. Saly Noémi ezernyi kávéházi anekdotával ajándékoz meg, amelyeket hely híján most megtartok magamnak – inkább még néhány mondatot arról, hogy miként is lett a Pilvax Pilvax.

Nos, a XIX. század harmincas éveiben a hely, a Renaissance kávéház még csak egy volt a számos hasonló hely között, ám tulajdonosa, a lengyel származású Libasinszky Vince hallatlan újításra adta a fejét: a gyertya és petróleum helyett gázzal kezdett világítani. Tódultak is a kíváncsi vendégek a Privorszky Ferenc által vezetett kávéházba, amelyet 1843-ban bizonyos Pillvax Károly – ő így írta a nevét – főpincér vett át. Rátarti felesége az ura nevét akarta látni a cégtáblán, s mivel a hely rendkívül népszerűvé vált a fiatal értelmiség körében, megtartotta azt Fillinger János is, aki 1846-tól vezette a kávéházat. Pillvax Károly tehát úgy vonult be a történelembe, hogy a forradalom kitörése idején már rég máshol mérte a kávét.

A Pilvax – immár egy „l”-lel – a szabadságharc leverése után egyre álmosabb hellyé vált, egészen 1911-ig, amikor is a házat, szinte a teljes pesti Belvárossal egyetemben, lebontották. Helyébe két év múltán bérházat emeltek, a földszintjén lévő egyik helyiségből éttermet alakítottak ki, fölébe pedig a Pilvax nevet aggatták. Irodalmi életet itt azóta sem élt senki, az utóbbi években pedig már egyenesen döglődött a hely – ám Saly Noémi szerint korántsem múzeum jellege miatt, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a vendég drágán kapott rosszat.

Hogy sikerül-e életet lehelnie a nagynevű helybe Németh Juditnak, az hamarosan kiderül. Egy biztos: engem már csak a kíváncsiság is vissza fog vinni – immár vendégként.