Édentől a pokolig

Megélhetést adott a Hűtőgépgyár vagy az Aprító, vagy valamelyik téesz, a konyhára való pedig kikerült a Neszűr édenjéből (a Neszűr Jászberény egyik sokat emlegetett külső része). Szinte mindenkinek volt néhány sor szőlője, a sorok között zöldséges parcella, ahol a gazdák estefelé akkurátusan elgereblyézték a homokot, hogy észrevegyék az idegen lábnyomokat benne. Feleslegesen tették, mert nem voltak idegen lábnyomok.

A rendőrség csak „biológiai díszlet”-számba ment a városban, a néhány autóst meg a kivilágítatlan bicikliseket zaklatták. Nemrég ismét a Neszűrben jártam, előttem az egy nyomsávos homokos úton csapatnyi gyerek húzott rozoga szekéren egy romos hűtőszekrényt, az út mellett néhány ittas felnőtt kísérte a menetet. Üvöltöttek, ordítoztak, élvezték, hogy nem tudom kikerülni őket kocsival. A valamikor pedáns rendben tartott présházakba szemlátomást beköltözött a nyomor. Jászberény pedig ezalatt előkelő helyre került a bűnözési listán. A napokban egy 89 éves embert vertek agyon a saját házában, a város peremén.

Az idős férfinek jó egészséget adott a teremtő, kerékpárral járt, pár éve még lovat hajtott, kapálgatott a kertjében, most pedig néhány ezer forintjáért elvették az életét. A szomszédok bármennyire is megrendültek, nem lepődtek meg túlságosan a dolgon. Évekkel ezelőtt a mostani áldozat nővérét ölték meg pár utcával odébb egy televízióért, de az informátoroknál is tettek már látogatást a betörők. A kiszemeltek legtöbbször egyedül élő idősek, általában a nyugdíjfizetés tájékán törik rájuk az ajtót. Aztán az lesz a vége a brutalitásnak, ami…

Egyetlen emberöltő elég volt ahhoz, hogy a közbizalom tégláiból emelt katedrális összeomoljon. A Neszűr valaha volt édenjéből pedig pokol váljék.