Munkanélküliből csigaházfoltozók lettek

Vasváron találkoztunk Pogács Mónikával, a Foglalkoztatási Paktum ügyintézőjével. A Vasi-Hegyhát Többcélú Kistérségi Társulás osztrák mintára valósította meg a civil összefogást, amely szívósan küzd a munkanélküliség ellen. Az induláskor egy uniós Regionális Operatív Pályázattal, majd az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával teremtették meg a feltételeket a rajthoz. A gazdasági válság különösen megnehezítette a dolgukat, ezért nagy öröm volt, amikor Bejcgyertyánoson 15 varrómunkás a géphez ülhetett, Vasváron pedig öt vasipari munkásnak teremtettek munkahelyet. Egy régiós tanácskozáson hallották, hogy a zalaszentgróti éticsigaüzemben szükség lenne bedolgozókra, akik otthonukban beragasztják a csigaházakon található apró lyukakat. Az üzemben francia exportra készül a magyar éticsigahúsból különleges ínyencség, amit a csigaházba visszatöltve és ízlésesen csomagolva szállítanak Franciaországba.

– Kaptunk rajta, s meghirdettük a Vasi-Hegyhát településein a munkalehetőséget – mondta Mónika. – Százötvenen jelentkeztek, megmutattuk nekik, milyen feladatról van szó, és próbaképpen néhány doboznyi csigaházat szétosztottunk, hogy próbálják meg a rajta lévő apró lyukakat beragasztani. Mivel ez nagy figyelmet igényel, csak harmincan maradtak, akik a feldolgozási szezonban bedolgozhatnak.

Mónika összehozott a legügyesebb párossal, Kovács Jánosnéval és lányával, Katival. Az első pillanatokban észre sem vettem, hogy a szép arcú fiatal lány mozgássérült, anyja nélkül az önálló lét lehetetlen számára. Ebből következően a gondozási díj a fő jövedelmük.

– Nyolcvanezer forintból élünk, ezért nagyon jól jön bármennyi kiegészítés – mondta Kovácsné. – Nekünk évek óta hoz egy kis pénzt a csiga. Két éve Hegyhátszentpéteren gyűjtöttem is kilencven kilót.
– Kitaláltam – folytatja Kati –, hogy úgy a leggyorsabb a munka, ha előválogatom a csigaházakat, s utána ragasztunk.
– Csak a három milliméternél kisebb likkal foglalkozunk, s ebből sem lehet több a házon kettőnél-háromnál. Ha a csigaház lukacsosabb, akkor eldobjuk. De nálunk az sem ment veszendőbe, mert ledaráltam és a csirkék takarmányába kevertem. Egészségesebbek lettek – újságolta a fürge ujjú asszony, mert bizony gyorsnak kell lenni ahhoz, hogy naponta másfél doboznyi, vagyis több mint nyolcszázhatvan darab csigaházat megjavítsanak. – Fél négykor szoktunk kelni, s a reggel csendjében dolgozunk.
– Tavasszal tárgyaltunk az üzemiekkel, akkor a munkaügyi kirendeltséggel karöltve hatvan-hetven embert közvetítettünk hozzájuk a szezonmunkára. Ezt nagy sikernek könyveltük el – vette át a szót Pogács Mónika.

Lesz az idén is csigaházfoltozás, mondta Kötél Bernadett, a zalaszentgróti feldolgozó­üzem munkatársa. Még keresik a megoldást, hiszen megszűnt az alkalmi munkához szükséges kék könyv. Itt ugyanis csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról van szó, akik nem tudnak nyolc órát dolgozni, ezért rendes munkaszerződést nem tudunk velük kötni. Szerencsére az idén jól indult a csigaszezon, május közepén kilenc nap alatt összegyűlt az éves feldolgozáshoz szükséges csigamennyiség.