Eltűnik a kortárs balett?

– Megszűnik a csapat?
– Ez nem ilyen egyszerű. Próbálom egyben tartani a társulatot. Táncosaimat fizetés nélküli szabadságra küldtem, mindazonáltal alapítványunk tartalékaiból továbbra is rendezem a kötelező járulékainkat. Létünket 1997 óta a kormányzati támogatás határozza meg, ami lényegében utófinanszírozást jelent. Soha nem fordult még elő, hogy így elhúzódjon a pályázatok elbírálása. Január helyett június közepén kerültek a minisztérium elé a döntési javaslatok.

– Ez végveszélybe sodorta a művészeti közösségeket?
– Mindenképpen. A költségvetési hiány miatt jelentős összegeket zároltak, s ez a kulturális ágazatot is érinti. A legfrissebb hírek szerint a szaktárca a megítélt összeg 66 százalékát még az idén átutalja. Ez az az összeg, amelyet már az év első felében feléltünk, így a hátralévő hónapokra alig marad pénz a próbaterem bérlésére és a fizetésekre.

– Bizonytalanná vált a következő szezon?
– A színházi szezon biztosan elindul, csak a független, alternatív színházak bemutatói, előadásai hiányoznak majd. Húsz éven át építettem a társulatot. Három-négy fővel indultunk, mostanra a szervezőkkel együtt tizenkettőre nőtt a létszámunk. Mivel három külföldi kollégát (vajdasági, angol, portugál művészt) haza kellett küldenem, lassan visszajutunk a kezdeti állapotokhoz.

– Nem lehet könnyű kiállni a társulat elé…
– Ebben az a szörnyű, hogy nincs hová menni, mivel az egész magyar táncművészet érintett a finanszírozás kérdésében. Már a fesztiválok sem tudnak fizetni, a nyári szegedi és veszprémi fellépéseinkért egyelőre nem kapunk pénzt.

– Így is megéri?
– Dehogy éri! De nem akarjuk cserbenhagyni a közönséget.

– Nem számít a világhírnév sem?
– Ezt ne tőlem kérdezze… Szükség van a színházi törvény átalakítására. Franciaországban vagy Hollandiában nem veszik egy kalap alá a nagy és a kis együtteseket, külön kategóriában támogatják őket, s az összeget három évre kapják meg. Nálunk évről évre újra neki kell indulni, hiába bizonyítják objektív adatok a társulatok sikerességét.

– Bizakodó?
– Túl vagyok a döbbeneten. Művészileg nem bizonytalanodtam el, az egészségemnek, a lelkemnek viszont nem tesznek jót a történtek.