Korán jött baleset

Ment a huzavona. Mivel a károsultnak volt cascója, a saját biztosítója megtérítette neki a kárt, utána pedig megpróbálta bevasalni az összeget a balesetet okozó sofőrön. A per fő kérdése így az volt: a kárt a felelősségbiztosítón vagy személyesen a sofőrön lehet-e behajtani?

A felelősségbiztosító azzal érvelt, hogy a biztosítás általános szabályai szerint a szerződés akkor lép hatályba, amikor az első díjat befizetik. Mivel ez csak napokkal a baleset után történt meg, így a káresemény bekövetkeztekor az ügyfél szerződése még nem élt. A sofőr viszont azt mondta, hogy a szerződés megkötésekor az üzletkötőnek átadta az első biztosítási díjat, ő arról nem tehet, hogy a biztosító embere csak később fizette be a kasszába.

Kiderült, hogy a biztosító üzletkötőjének nem volt feladata a pénz átvétele, sőt nem is vehetett volna át pénzt, hanem azt csekken kellett volna befizetnie az ügyfélnek. Az ügyfél viszont a polgári törvénykönyvre hivatkozott, amely kimondja: az alkalmazott és a tag jogköré¬nek korlátozása harmadik személy irányában hatálytalan. Hogy az ügynöknek van-e joga átvenni a pénzt vagy nincs, ahhoz neki semmi köze. Ő a pénzt odaadta, az ügynök pedig nem mondta, hogy nem veheti át.

Általános szabály a biztosítási szerződések esetén, hogy ha a pénzt a biztosító alkalmazottjának adja át az ügyfél, akkor azt legkésőbb négy nap múlva kell a pénztárba megérkezettnek tekinteni, kivéve, ha az ügyfél bizonyítja, hogy az oda már korábban megérkezett – erre alapozta ítéletét a bíróság. Bár vitás, hogy az üzletkötő a biztosító alkalmazottja-e, és ha nem, akkor ez hogyan hat az ügyféllel fennálló jogvitára, ám mindegy is, mert ha az üzletkötő alkalmazott, a neki átadott pénzt akkor is csak négy nappal később kell a pénztárba megérkezettnek tekinteni.

Ezek szerint a baleset a szerződés hatályosulása előtt történt, így a kárt a sofőrnek kell megtérítenie.