Halni tudni kell!

Charles Darwin evolúciós elmélete csak a természetes kiválasztódás segítségével érvényesülhet. A tudós a Fajok eredete című művében több bizonyítékot is felsorakoztat elméletének alátámasztásául, ennek egyik feltétele, hogy a faj nem minden egyede képes a túlélésre és a szaporodásra. Esetünkben ők a díjazottak.

A Darwin-díjat hivatalosan először 1994-ben osztották ki, bár már a nyolcvanas években is keringtek hírek ostoba halálesetekről. Kik is tarthatnak jogosan igényt a díjra? Azon embertársaink, akik életük elvesztését csakis önmaguk ostobaságának köszönhetik. Akikben a természetes életösztönt elnyomja a mérhetetlen butaság. Akik azzal segítik fajunk fennmaradását, hogy génjeiket nem örökítik tovább. Tehát vagy meghalnak, vagy sterilizáltatják magukat.

Félreértés ne essék, a díj kiosztóinak nem az a célja, hogy viccet csináljon szerencsétlen emberek halálából. Nem azokat parodizálja, akik egy véletlen rossz döntés ártatlan áldozatai lettek. Azokat sem, akik végső elkeseredésükben tették meg végzetes lépésüket. Ezért nagyon fontos, hogy lefektessünk néhány követelményt, amelyek elengedhetetlenek a Darwin-díj elnyeréséhez.

A jelöltnek bizonyságot kell tennie a józan ítélőképesség teljes hiányáról. Ha például valaki egy benzineskannát próbál kinyitni égő cigarettával a kezében, könnyen a díj boldog tulajdonosa lehet. Továbbá a jelöltnek beszámíthatónak kell lennie, tehát aki például gyógyszeres kezelés hatására tesz meggondolatlan dolgokat, vagy éppenséggel egy kisgyerek, aki csak a tévében látottakat utánozza – halálesetük nem lehet Darwin-díjas. Ezzel szemben az ittas állapotban lévő már jó eséllyel pályázhat, hiszen saját maga választotta józansága elvesztését. A jelölt halála csak abban az esetben érdemel díjat, ha a baleset saját akaratából történik meg. Végül pedig: az eseménynek bizonyíthatónak kell lennie ahhoz, hogy felterjesszék a díj várományosainak listájára – azaz megbízható újságcikkeknek, szavahihető szemtanúknak kell alátámasztaniuk a történet igazságát.

A Darwin-díj mellett Tiszteletdíjat is lehet kapni – ebben a kegyben azok részesülhetnek, akiknek őrült ötlete nem végzőik halállal, ezt azonban csak a vakszerencsének köszönhetik. Lássunk hát néhány győztes történetet:

Darwin-díjban részesült az a német férfi, akinek válópere rosszul sült el – a feleség vitt mindent, s neki csak az a bizonyos gatya maradt. Ám a férfi nem nyugodott bele a bírósági döntésbe, hanem „ha nekem nincs semmi, neked se legyen” elvet alkalmazva a fúrójával levonult egykori házának pincéjébe, ott lyukat fúrt egy méretes olajoshordóba, a földre ömlő olajat pedig meggyújtotta. Káröröme egészen addig tartott, míg rá nem eszmélt, hogy a kiutat is felégette. A feleség nevetett utoljára.

Egy másik férfi azt bizonygatta haverjainak, hogy új, egy felhőkarcoló felső emeletén álló irodája ablaka betörhetetlen – hiszen erre az üveg gyártója is garanciát vállalt. Mikor barátait azzal sem győzte meg, hogy egy széket nekivágott az üvegnek és az sértetlen maradt, úgy döntött, erősebb bizonyítékot mutat fel. Egyenesen nekirohant az üvegnek, és… elvesztette a fogadást. Meg az életét is.

Önmaga hiúsága vetett véget azon férfi életének, aki mindig „erős embernek” tartotta magát, így hát szó nélkül tett eleget szomszédja kérésének, miszerint álljon egy lódarázsfészek alá, míg a többiek azt kövekkel dobálják. Úgy tűnt, annyira mégsem volt erős, hogy egy egész raj lódarázs mérgét túlélje.

Tiszteletdíjban részesült az az arkansasi férfi, aki öngyújtóval világított be lakókocsija benzineskannájába, hogy megnézze, víz vagy benzin van-e benne. Az utóbbi volt, aminek páragőze hamar begyulladt, s a férfi lakókocsija perceken belül lángokban állt. A tulaj és fia ki tudtak menekülni a tűzből, de a család kutyája bennégett.

Tanulság: a bolond és az élete rövid időn belül búcsút inthetnek egymásnak.