Kongó átka: a nemi erőszak

Margot Wallstrom, az ENSZ különleges megbízottja, aki a fegyveres konfliktusok során történő szexuális erőszak eseteit vizsgálja, egyik jelentésében a demokratikus Kongót „a nemi erőszak világfővárosának” nevezte.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár egyebek között azért küldte Kongóba Atul Khare-t, a békefenntartásért felelős ENSZ főtitkár-helyettest, hogy július-augusztusban vizsgálja ki a nem erőszak eseteit az afrikai országban. Az a kép, amelyet Atul Khare a Biztonsági Tanács számára készített jelentésében felvázolt – és amelyet a BBC-ben is ismertetett –, tragikus és megdöbbentő. Atul Khare szerint nem csak a kongói kormány, hanem az ENSZ-békefenntartók is cserben hagyták a nőket, akiket tömegesen erőszakolnak meg a kongói és az országba átszivárgott ruandai fegyveresek. Az erőszaktevők között vannak „gyerekkatonák” is, de sok esetben a kormánykatonák is visszaélnek helyzetükkel.
A fegyveresek nem kímélik a 7-14 éves kislányokat sem, a nők férjeit gyakran arra kényszerítik, hogy végignézzék, amint a banditák sorra megerőszakolják feleségeiket.

Atul Khare jelentette a Biztonsági Tanácsnak, hogy Luvungi körzetében, az ENSZ-békefenntartó bázis mellett az elmúlt rövid időszak alatt 242 nőt erőszakoltak meg; kiderült, hogy Uvira, valamint Észak- és Dél-Kivu környékén még legalább 260 nő esett a tömeges erőszak áldozatául.

A kongói állapotok valós képe – ez Atul Khare számára is világos – ennél sokkal döbbenetesebb. A fegyveresek – jöjjenek bárhonnan is – rutinszerűen alkalmazzák a „hadviselésnek” e módszerét. A motívum általában nem a szex, hanem a bosszú, a hatalom és a büntetés. Brutálisak és kegyetlenek: egy életre megnyomorítják a nőket és a gyerekeket, megölik a lelkeket. Terjesztik az AIDS-t, elhintik „magvaikat” a rivális törzsekben vagy politikai táborokban.

Atul Khare tudomást szerzett arról, hogy egy Miki nevű faluban 74 embert erőszakoltak meg, közöttük 21 gyereket, mind 7-15 évesek. Hat férfi is az erőszak áldozata lett. Kiluma faluban pedig minden nőt módszeresen és tömegesen erőszakoltak meg.

A Kongói Demokratikus Köztársaság területe meghaladja a 2,3 millió négyzetkilométert, lakosainak száma a becslések szerint a 70 millió. A „becslések” azonban elég esetlegesek: Kongóban a statisztikai adatok enyhén szólva megbízhatatlanok. Ez vonatkozik a nemi erőszak eseteire is – a valós számok minden bizonnyal nagyságrenddel haladják meg a feltételezéseket.

Atul Khare sürgette, hogy a bűnösöket állítsák bíróság elé, de ez alighanem csak vágyálom. Azt azonban kimondta: a kongói kormánynak és a nemzetközi közösségnek együtt, közös erőfeszítéssel kell véget vetnie ennek a gyalázatnak.