A komputerhez vér tapad?

E fémek nélkül nem lehet tévét, számítógépet, mobiltelefont, de még egy egyszerű izzót sem legyártani. Ebből adódóan a kereslet is hatalmas.

Véres gyémánt a címe egy 2007-es filmnek, s azokra a gyémántokra utal, amiket Afrika fegyveres konfliktusairól hírhedt vidékein bányásznak. A történet a Sierra Leone-i polgárháború idején játszódik, és valahogy úgy kezdődik, hogy a fiával hazafelé tartó halászt elfogja az egyik fegyveres csoport. Majd rabszolgasorba kényszerítik, a gyémántot rejtő vidéken kénytelen dolgozni. A drágaköveket a harcosok eladják külföldre, hogy a kapott pénzből fegyvereket vehessenek céljaik eléréséhez.

A film alapjául szolgáló események sajnos igenis valósak, ezt már ország-világ tudja. Mostanában a Global Witness nevű szervezet – amely a környezet kizsákmányolása és az emberi jogok megsértése közötti összefüggések feltárásán munkálkodik – arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a gyémánthoz, hanem számos más afrikai ásványi kincshez is emberek vére tapad.

A kongói bányák – ahogyan az egész ország – a szemben álló fegyveres csoportok ellenőrzése alatt áll. A Global Witness jelentése alapján pedig mind a kormányhadsereg, mind a felkelők az emberek ingyen dolgoztatására alapozzák a bányászatot – módjukban és hatalmukban áll a civilek rabszolgasorban tartása. Aztán az értékes fémet jó pénzért eladják a világ különböző részein, a bevételből pedig fegyverkeznek – de az is lehet, hogy a pénz a kisebb-nagyobb hadurak vagyonát gyarapítja.

A kongói belháború kitörése óta ötmillió – fél magyarországnyi – ember vesztette életét a konfliktusok miatt. Miközben egy kongói kormányhivatalnok kijelentette: az ország aranyexportjának 90%-a bejelentetlenül, illegálisan hagyja el az országot. Ami pedig a legrosszabb: nem lehet tenni ez ellen semmit. Illetve lehetne, ha a kongói fémeket vásárló cégek más, drágább, de „emberies” kínálat után néznének. És ha az európai ember hajlandó lenne valamivel mélyebben a zsebébe nyúlni például egy új telefonért.