Állóháború Szegeden

Négy alpolgármestert szeretett volna Botka László, aki a saját általános helyettesének megnevezése után először B. Nagy Lászlónak, a Fidesz – választáson vesztes – polgármesterjelöltjének ajánlotta fel a gazdasági alpolgármesteri széket. B. Nagy nemet mondott, ahogy sorban szinte mindenki a jobboldali frakcióban. A szegedi közgyűlésben tizennégy képviselője van a Fidesznek, tizenkettő a szocialistáknak, egy a Jobbiknak és egy az LMP-nek – polgármesteri tisztséget viszont Botka László nyerte el a helyben nem túl ismert B. Nagy-gyal szemben.

Nagy kérdés, hogy a meglehetősen arrogáns stílusáról ismert Botka hogyan tud együttműködni a jobboldallal. Az első közgyűlés alapján úgy tűnik, bár a polgármesternek sem áll éppen jól az együttműködés fontosságára alapozott negédes hang, arra most a fideszes többség egyáltalán nem vevő. Hosszú távon vélhetően az a céljuk, hogy megváltoztassák a Szervezeti és Működési Szabályzatot, s abban korlátozzák a polgármester jogköreit. Működésképtelenség esetén a közgyűlést az Alkotmánybíróság feloszlathatja, de megtehetik ezt a képviselők is – erre azonban leghamarabb a választások után fél évvel van lehetőség.

Amennyiben a felek az állóháború mellett döntenek, akkor abban lesznek érdekeltek, hogy a működésképtelenségért a felelősséget a másikra tolják. Ebben a szellemben zajlott az első közgyűlés is: Botka a közgyűlés jóváhagyását kérte a 2 miliárd forint uniós támogatást hozó belváros-rekonstrukciós pályázathoz, melynek a határideje október tizennegyedikén jár le. Az indítványt csak a szocialisták szavazták meg, a Fidesz arra hivatkozott, hogy a több száz oldalas előterjesztést csak most tették eléjük, arról érdemben nem tudnak dönteni, ráadásul szerintük a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől haladékot klehet érni a közgyűlési döntés beadására.