Hogy is van ez, Herr Marx?

Most éppen Nyírbátorról szól a híradás, ahol a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezett egy 42 éves férfit és annak 37 esztendős élettársát, akik, jó pár ezer évet utazva vissza az időben, a családi közösségüket rabszolgatartó formációra szervezték át. A dologban volt némi romantika, a férfi egy 35 esztendős nő ismerősét szerelmi szálakkal láncolta magához, így nem volt nehéz rávennie, hogy adja el a házát, és a pénzt tegye be a közös jövő zálogát szimbolizáló „malacba”. Aztán kiderült, hogy a „közös jövendőből” nem lesz semmi, viszont a pénzt sem látta soha többet a félrevezetett nő. Innentől kezdve vele és egy másik, középkorú sorstársával az erőszak nyelvén tárgyalt a háziúr. A segélyt, melyre jogosult volt a szerelemmel lépre csalt hölgy, le kellett adni az embernek, aztán dolgozniuk kellett, hol a határban, mezőgazdasági munkán, hol újságkihordóként keresték meg az ellátás költségeit. Előfordult az is, hogy a parancs úgy szólt, lopni kell a konyhára ezt-azt. A két nő tette a dolgát, mivel uruk annyira megfélemlítette őket, hogy eszükbe nem jutott elszökni vagy feljelentést tenni. Az ellátás? Enni naponta egyszer kaptak, annyit, amennyi az éhenhaláshoz sok volt, az életben maradáshoz éppen hogy csak elég. Éjszakára egy melléképületbe zárták őket, ahonnan nem volt kijárásuk, majd reggel kiengedte őket a rabszolgatartójuk és mehettek dolgozni. Az egyik nő később elmondta: „Olyanok voltunk, mint az állatok.” Körbenézve környezetemben, az állatoknál azért rosszabbul éltek…

Sorsuk remélhetően jóra fordul, a bátrabbik asszony segítséget kért, a többszörösen büntetett párt őrizetbe vették, ellenük egyebek mellett kábítószerrel való visszaélés miatt is folyik eljárás. Az áldozatok egy egészségügyi intézményben lábadoznak, és készülnek vissza egy másfajta társadalmi rendbe. A szakemberek szerint az országban százak élnek hasonló sorban.