Árulkodó fülek

Az ujjlenyomat-vételes eljárást s magát a daktiloszkópia tudományát csak 1892-ben dolgozta ki az angol antropológus, polihisztor Sir Francis Galton, de már a Biblia is megemlékezik az emberi kéz és tenyér egyediségéről.

A Távol-Keleten az ókortól egészen a közelmúltig az írástudatlanok festékbe mártott hüvelykujjukat használták „aláírásként” a hivatalos okmányokon. Kínában pedig már a XII. században vizsgálták a tenyérlenyomatokat bűnügyek nyomozása során. Európában Galton nyomán terjedt el a módszer, és máig a leggyakrabban alkalmazzák a bűnügyi azonosításban. Néhány éve pedig terjedőben van a szivárványhártya egyediségén alapuló felismerés.

Az ujjlenyomattal szemben a fül előnye, hogy nem alakul ki rajta bőrkeményedés. Ráadásul a kor előrehaladtával ugyan nő az ember füle, de alakja nem változik. A kép-sugár átalakításnak nevezett eljárás során az arcról oldalnézetben készített fotót sugarakkal kezdi pásztázni a számítógép. A sugarak jellegzetes görbületeket keresnek a fotókon, s ha ilyenre akadnak, azt akár több százszor analizálják.

Mindebből nagyon pontosan megrajzolható a fül alakja, sokkal pontosabban, mint az arc bármely más területéé. Miután a számítógép elemezte és megrajzolta a fület, egy másik programmal egyedi számsorrá alakítják át a legjellegzetesebb görbületeket. Ez a számsor felel meg annak, ami ma az ujjlenyomat: egy olyan egyedi azonosítónak, ami kizárólag ránk jellemző.

Az ujjlenyomatot azért nem fogja leváltani a fül alakjának biometrikus elemzése. Olykor azonban nagyon hasznos lehet, mint amikor például csak egy fényképet lehet megszerezni a bűnözőről. Persze, csak ha profilban látszik...

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!