Szenteste, Ádám-Éva napja

A 4. század óta december 25-én, a téli napfordulón köszöntjük Jézus születését. A középkorban karácsonnyal kezdődött az esztendő. A Luca-naptól karácsonyig tartó időszak mágikus eljárásai – lucaszék, lucaág – ekkorra teljesedtek be.

Az adventi koszorú készítése feltehetően német eredetű szokás. Ausztriában a két világháború közötti időszakban terjedt el, hazánkban csak a legutóbbi időkben. Rendszerint örökzöldből fonják. A ráhelyezett négy gyertya az adventi négy vasárnapot jelképezi. Advent első vasárnapján gyújtják meg az elsőt, a rá következő vasárnapokon mindig eggyel többet.

A karácsonyfa – régebben karácsonyi életfának is nevezték – a meg-megújuló természet ősi, mágikus jelképe. Az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel ötvöződött. A karácsonyfát helyenként termőágak helyettesítették, melyeket rozmaring-, nyárfa- és kökényágakból készítettek. Gerendára vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. Aranyozott dióval, piros almával, pattogatott kukoricával, mézeskaláccsal díszítették.

A karácsonyfa-állítás szokásának előzménye egyrészt a termékenységet, az örök életet, a fejlődést jelképező karácsonyi életfa, termőág. Másrészt középkori, egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. Ebben szerepelt a paradicsomi életfa, a tudás fája, melyre – az almán kívül – rákerült a kígyót jelképező lánc is. Az almafát télen örökzölddel, fenyőfával helyettesítették. A kutatások szerint a karácsonyfa-állítás német protestáns eredetű szokás.

Karácsony éjszakáján különös jelentőséget hordoznak vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmek, szokások. Ekkor merítik az úgynevezett aranyos vizet, más néven életvizet. A falun kívüli egyetlen kutat a legények és lányok éjféltájban fenyővel, koszorúkkal díszítették fel, s gúzsvesszővel hozzá kötötték az ágast. Amelyik lány éjfél után feloldotta a gúzst, s elsőnek merítette az aranyvizet – melyben hitük szerint Jézus fürdött meg –, az ment a leghamarabb férjhez.

Hagyományosan minden nagy ünnepen megemlékezünk a halottakról is. Karácsonykor is az elhunytak tiszteletére kerül azt asztalra fehér abrosz, kalács és víz.

Karácsony éjjelén az égő gyertya kapcsolatban áll a házasságvarázslással is. Akad olyan falu is, ahol a lányoknak az éjféli misére olyan gyertyalángnál kell felöltözniük, mely már egyszer világított menyasszonynak a lakodalmában.

A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb. Ajándékot régen kántálók, betlehemezők, köszöntők kaptak, azok is ételfelét s legfeljebb egy kis pénzt. A bukovinai Istensegítsen karácsonyi ajándékot az asztal alá teszik, mert fát nem állítanak. Egy marék szénára ünneplőkendőt terítenek, a gyermekeknek oda tesznek diót, almát, mézeskalácsot, akik úgy tudják, hogy mindezt a Jézuska hozza.