Mit rejtenek a királysírok?

A székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templomban 1848 decemberében Érdy (Luczenbacher) János, a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának őre tárta fel azokat a sírokat, melyekben két, egymás mellett lévő márványkoporsóban egy női és egy férfi csontvázat, rajtuk pedig uralkodói jelvényeket találtak.

A mindmáig egyetlen ép magyarországi középkori királysír-együttesről nem sokkal a feltárás után megállapították, hogy azokban III. Béla és első felesége, Antiokhiai (Chatillon) Anna-Ágnes csontvázai találhatók. A király sírjában korona, jogar, kard, sarkantyúpár, karperec, melldísz, kereszt és nyitható fejű, belül rekeszes gyűrű volt. A királynő sírjában a koronán és a gyűrűn kívül textilmaradványok is voltak.

A leletek előkerülése hatalmas szenzációt jelentett. Többek között Petőfi Sándor is megemlékezett róla, de Kossuth Lajos is fontosnak tartotta, hogy lássa a leleteket, így 1848 végén időt szakított arra, hogy megnézze azokat a Nemzeti Múzeumban, ahol 1862-ig voltak láthatók.

Ezt követően elrendelték a csontvázak eltemetését a Mátyás templom kriptájába, végül 1898-ban egy erre a célra kialakított oldalkápolnába helyezték el mindkettőt a leletekkel együtt. A jelvényeket 1967-ben aztán ismét kivették a koporsókból, s restaurálás után jelenlegi helyükre, a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításába kerültek, melyek a Magyarország történetét bemutató állandó kiállításon tekinthetők meg.

Hová temették Árpád-házi királyainkat? Mi maradt meg a síremlékeikből és földi maradványaikból? Mennyiben tartható a Szent István nyughelyének tartott, díszesen faragott római szarkofágból készített kőszarkofág első királyunk sírjának, és mit tudunk a sírhelyéről? Ezekre a kérdésekre is megadja a választ dr. Tóth Endre régész a január 20-án, csütörtökön délután 4 órakor kezdődő „Föld és márvány őrzi a koronát – A székesfehérvári királysírok rejtélyei” című előadásában, mely a Magyar Nemzeti Múzeum eMeNeM Szabadegyetemének programja.

A részvétel ingyenes, előzetes regisztráció szükséges.