Ki szúrta le Marian Cozmát?

Itt, úgy tűnt, nyugvópontra jut az ügy, már csak olyan részleteket kellett tisztázni, hogy a lábra indított szúrás miként érhette a szívet, azonnali halált okozva.

A későbbi, zárt tárgyalás során, ahol a vádlottak sem lehettek jelen, az NN23-as számú védett tanú új megvilágításba helyezte a nehezen rekonstruálható, ám sorsdöntő néhány másodpercet. Ő, mint elmondta, barátnőjével bebocsátásra várt, amikor egy feltűnően agresszív csoport érkezett a szórakozóhelyhez, melynek a „szóvivője” a különösen beindult Sztojka Iván volt. Neki valaki odaszólt a csoportból: „Jobb, ha hazamész, mert itt úgy is vége lesz a bulinak.” A védett tanú maradt, és kivárta a fejleményeket. Odakinn azt látta, amint Cozmát hárman-négyen lökdösték, szidalmazták, és a kijárathoz szorították. A támadók között volt Sztojka Iván is, aki – a tanú így vallott – egy kést vett elő hátulról, az övéből. Az NN23-as néhány másodpercnek nem volt szemtanúja, azt mondja, már csak azt látta, hogy Cozma eldől, akár egy zsák. Sztojka elmenekült a helyszínről, a pláza irányába, ahol egy kocsi várta. A bent ülők azt kérdezték: „Megvan a kés?”

Természetesen, amikor a vallomást az érintettekkel közölték, ők továbbra is kiálltak a saját, korábbi verziójuk mellett. Sztojka például azt kérdezte: „Ez a tanú miért nincs feljelentve hamis tanúzás miatt? Hülyeségeket beszél.” Raffael Sándor vállalta továbbra is, hogy ő szúrt halálfélelmében, mondhatni önvédelemből. Ám ez az új vallomás akár új fordulatot is adhat az ügynek. Aminek a tisztázásán, mintha átok ülne, pedig mind a városnak, mind pedig a kézilabdacsapat tagjainak, de a Cozma családnak is az lenne az érdeke, hogy a gyilkosság kivizsgálása megnyugtató módon, igazságos ítélettel lezáruljon. És a román kézilabdázó, aki balszerencséjére rosszkor volt rossz helyen – nyugodhasson végre békében!