Machbeth az Operaházban

Fiatalkori műveit követően Verdi elhatározta, hogy merészebben lép tovább megkezdett útján. Hozzáfogott ifjúsága kedvenc olvasmánya, a Machbeth megzenésítéséhez. Kockázatos vállalkozás volt ez, mert a darabból hiányzott a csaknem minden operájában fellelhető szerelem. Ám ezt rendkívüli tehetségével pótolta – mégpedig egy gonosz nővel, Lady Machbethtel.

A darab három személyre összpontosít: a kezdetben gyáva, később a hatalomvágytól megittasult Machbethre, a feleségére, a gonosz Ladyre, valamint a tehetséges hadvezérre, Banquo-ra.

Lukács Györgyi alakítása talán az eddigi legkitűnőbb, amit tőle eddig láttunk, pedig sokat és nagyon szépen énekelt már Operaházunkban. Hosszú és igen nehéz bevezető áriája a magasságokban is erőteljesen, ám szépen zengett. Jól tudta, mikor kell sötétíteni, majd világosítani a hangját. Igazi világsztárt láthatott a közönség, amely hálás volt és forró tapsokkal jutalmazta a produkciót.

A másik világsztár a Machbethet alakító Ageche mintha kicsit tartalékolva kezdett volna, ám már az első felvonás vége felé igazi önmagát hozta, erőteljes és minden regiszterben kitűnően előadott baritonjával. Hangja tömör, igazi zengő bariton.

Nagyon szépen énekelt a Banquo-t alakító Fried Péter és a Macduffot megformáló Ráme Lahaj.

Az előadást Szinetár Miklós rendezte kellő visszafogottsággal, mégis mindenkor az adott helyzet és pillanat jó érzékeltetésével, valamint kitűnő színpadképpel. Nagyon jól sikerült a meggyilkolt Banquo-tól származó utódok sorjázva bemutatása. Akárcsak a birnami erdő megindulásának jelzése, amely Machbeth, a zsarnok bukását jelentette.

Ráth Végh György karmester a darab magas nívójának megfelelően, kifogástalan beintésekkel tartotta kézben a zenekart.