Gyilkosság kalákában

 A célpont a családfő volt, akinek állandó italozását, durvaságát megunta a felesége. Miként 16 éves lánya azt, hogy az apja nem nézte jó szemmel a fiút, akivel együtt járt.

Elkészült hát a haditerv: a temetőben megásták az áldozat sírját, aztán a válóper költségeit megspórolni szándékozó feleség testvére begyógyszerezte a férjet, ezután, egy előre beszerzett feszítővassal csépelni kezdte. Majd következett a lánya – egyszerűen nyakon szúrta az apját. Közben erősítés érkezett, az udvarló az öccsével, akik ugyancsak kivették a részüket a szerencsétlen ember bántalmazásából. Ezután talicskán eltolták a haldoklót a temetőbe, ahol eltemették, úgy, hogy közben még a haláltusáját vívta. Innen már a pipere¬munka következett, a nyomok eltüntetése, miegyéb. Amikor megnyugodva konstatálták, hogy minden a legnagyobb rendben maradt utánuk, felkerekedtek, és Debrecenbe költöztek. Ha a dolog számukra zökkenőmentesen végződik, beköltöznek a cívisvárosba, az alkoholista áldozatot a kutya sem keresi – ott ülhetnek bármelyikünk mellett a villamoson, a Loki meccsen a lelátón –, elképesztő…

A bíróság tette a dolgát, a Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, az áldozat feleségét 14, a vejét (mert a nemkívánatos udvarlóból időközben az lett) 13, a szurkálós lányt 11, a sógort tíz, a két segítőt, pedig 8, illetve 5 év fegyházbüntetésre ítélte.

Az összesen 61 év börtönbüntetés meggyőzően hangzik, és mégsem megnyugtató. Ez a família külön-külön és együtt is gyilkos. Ennyi tevőleges szereplő közt egyetlenegy nem volt, aki azt mondta volna, hogy „ne tegyük, mert ez azért durva…”. Hogy ne legyen egyetlenegy közreműködő, aki értékén tudja kezelni az emberi életet? Egy bűnrossz kapcsolat lezárására senki ne lásson más megoldást, mint a gyilkosságot? Volt közöttük fiatal, középkorú, vér szerinti rokon, közeli ismerős, és mégis, egybehangzóan mondták ki az ítéletet. A családi horror 2008-ban történt, az a szereplő, aki öt évet kapott és előzetesét tölti, hamarosan szabadul. Itt fog élni köztünk…