Trónörökösök egymás közt

A srácok – a négy művész, Baráti Kristóf, Várdai István, Farkas Gábor és Fülei Balázs – ha lehet mondani, úgy viselkedtek, ahogyan vártam tőlük a plakátok alapján: mosolyogtak, viccelődtek egymással és a zsurnalisztákkal, s végtelen közvetlenséggel és odaadással beszéltek közös szerelmükről, a zenéről.

Egy komolyzenésztől az ember szinte elvárja, hogy rendszeresen koncertekre is járjon. A fiúk eleget is tesznek e kötelességüknek – na, nem mintha kötelező lenne, egyszerűen csak jól érzik magukat ezeken az eseményeken. A zene, a koncert hangulata, mint mondják, feltölti őket, egy-egy hangversenyre nem is feltétlenül az előadó, mint inkább a darabok miatt járnak el. De mitől lesz egy koncert ihletettebb, több, mint bármelyik más? Baráti Kristóf szerint az interakció a kulcsa mindennek. Kapcsolat a partnerrel, akivel a színpadra áll, hogy együtt zenéljen; a közönséggel – hiszen már a színpadra lépéskor meghatározza az est hangulatát a zenész kiállása, karizmája –, s persze a legfontosabbal, a zenével. A koncert ne öncélú legyen, nem a zenemű pontos lejátszása a cél, hanem ennek a bizonyos plusznak az eltalálása.

Várdai István mindmellett vallja, a tudatos készülés a koncertre elengedhetetlen. Tudni, ismerni kell a közönséget, megküzdeni értük, figyelmükért, hogy ne jusson eszükbe a koncert talán legszebb részénél cukorka után kutatni a táskában. Ki kell „nyitni” a közönséget, folyamatosan fenntartani a figyelmet. De meg kell küzdeni a helyszín adta nehézségekkel is, hiszen nem minden koncert zajlik a Müpában – előfordul, hogy a művészt éppen a Sziget fesztiválra hívják, zenéljen a komolyzenei sátorban. A meglepő szituációt Farkas Gábor és Fülei Balázs is átélte már. A két zongoristának nem volt könnyű dolga, mégis – ahogyan Bíró Csilla, a fiúk menedzsere is tanúsítja – a művész karizmatikus személyisége bárhol „működik”. Hiszen, miképpen Baráti Kristóf mondja, a művész neve a plakáton meghatározza a közönséget is.

Itt kisebb vita alakul ki a beszélgetők között, vajon jól van-e ez így? Tényleg elég egy jól csengő név a sikeres koncerthez, a teltházas előadásokhoz? Nem jutnak könnyen dűlőre, de abban mindannyian egyetértenek: kár, hogy a komolyzenei közönséget sokszor már a híres-neves művész megjelenése is megelégedéssel tölt el. Még akkor is, ha nem feltétlen adott olyan magas színvonalú koncertet, mint amit hírneve már megelőlegezett.

S ezzel elértünk az örökzöld témához, miszerint hogyan lehetne a szűk zeneértő kört kicsit kiszélesíteni, s például a fiatalokkal megszerettetni a komolyzenét. El lehet menni középiskolákba, gimnáziumokba, negyvenöt perces előadásban megmutatni nekik, milyen szépségeket rejt a klasszikus zene, ha odafigyelnek rá, picit utánanéznek a művek hátterének, a zeneszerzők életének. Fülei Balázst meghívták Kecskemétre a Református Gimnáziumba, beszéljen és játsszon kicsit a diákoknak általa szeretett művekről-művekből. Az előadás vége az lett, hogy a negyven perc leteltével a diákok nyolcvan százaléka a helyén maradt, s udvariasan megkérték Balázst, ugyan maradjon már csöndben és inkább zenéljen még kicsit...

A fiatal tehetségek gondozására is nagy szükség van. Sokan keresik fel a négy zenészt, adjanak tanácsot, hogyan lehetnének még jobbak. Baráti Kristóf és Várdai István – Bársony Péter brácsaművésszel kiegészülve – úgy döntöttek, az idén nyáron először megszervezik a Tihanyi Zenei Napokat, hogy a Balaton mellett együtt zenéljenek, segítsék, tanítgassák a fiatal szólistákat, s a „tábor” végén pedig kamarazenekari előadással örvendeztessék meg közönségüket. István és Kristóf vallják: a tanítás az oktató művészt is segíti, más szemmel néz ilyenkor a már ezerszer játszott darabokra, újat fedezhet fel bennük, s ugyanannyit kaphat az ilyenfajta közös zenélésektől, mint növendéke.

2011 Liszt éve, egyben a zongoristáké is, Farkas Gáboré meg főleg, miután eddig elért sikerei alapján sokan mint Liszt-zongoristát azonosítják be. Milyen érzés ezzel a titulussal élni? Nyilván nem rossz, hangzik a válasz Balázstól, de nem feltétlen lehet kategorizálni a művészeket egyik-másik zeneszerző neve alá. Mert, mint ahogyan mondja, aki jól játszik Lisztet, annak valószínűleg Mozarttal, Bachhal, Schuberttel sem gyűlik meg a baja.

„Trónörökösök”, mégsincs bennük semmi fenséges távolságtartás, csupán négy nagyon szimpatikus fiatalember, akik ráadásul profi művészek, végtelen alázattal és odaadással. Aki nem hiszi, jöjjön el most vasárnap az MTA Dísztermébe este fél 8-ra, s hallgassa meg a négy művészt. Közreműködik az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a koncertmester Lesták Bedő Eszter lesz.