Pipa vagyok

Nem csoda, hogy szombathelyi olvasónk, Godán Éva sem elmarasztalóan vagy a kifejezés jelentését tudakolva fordult hozzám levelében, hanem eredete felől érdeklődik tömören, lényegre törően, amikor ezt írja: „Pipa vagyok. Hogy lett belőlem mérges?”

Köszönöm az érdekes kérdést, s készséggel válaszolok is rá. A pipa, ez a dohányzási eszközt kifejező szó a ’pipa, cső’ jelentésű olasz pipa szó átvétele nyelvünkben, az pedig a hasonló jelentésű francia pipe szóra vezethető vissza. A francia szó pipette változata egyébként pipetta alakban, ’kis üvegcső’ értelemben szintén él a magyarban is.

A pipa főnévnek -s képző segítségével pipás származéka is kialakult több jelentésben is, így a bennünket most különösen érdeklő ’mérges, dühös’ értelemben is. Ez az utóbbi jelentése minden valószínűség szerint a ’megvadult ló’ jelentésű pipás ló szószerkezetből fejlődött ki jelentéstapadással. Ennek az a magyarázata, hogy a megvadult állatokat egy pipa alakú eszközzel tartották féken, s a patkolókovácsok az állatok patkolásakor is használták ezt a ló orrára szorított féket.

A pipás szó ’mérges, dühös’ jelentése eleinte tehát a pipával féken tartott lovakra vonatkozott, de rövid idő után általánossá vált, személyekre is kiterjedt. A múlt század közepén megjelent, hétkötetes, nagy értelmező szótárunk már közli is a pipás szónak ’mérges, dühös’ jelentését, példamondatot is adva rá imigyen: „Irtó pipás lett az őrmester.”

Csakhogy azóta újból eltelt bő fél évszázad, s ez idő alatt a pipás szónak ’mérges’ jelentését a nyelvhasználat a pipa szóra irányította át. Az említett szótárban a pipa szónak még nincs ilyen jelentése, de a Magyar értelmező kéziszótárban már ott találjuk ezt is: ’dühös, mérges (valakire)’. „Nagyon pipa volt (a társaságra).” A szlengszótárak pedig a pipás helyett már eleve a pipa alakot veszik fel címszóul. Parapatics Andrea Szlengszótárában (2008) pl. ezt olvassuk: pipa: (valamire vagy valakire) ’dühös’. Ám még ez sem elég! Ugyancsak e fél évszázad alatt egy olyan szólásunk is kifejlődött, amely korábban ismeretlen volt, s amelyben a pipa – ezúttal főnévként – szintén haragot, dühöt fejez ki: nem lát a pipától.

Pipa szavunk tehát kétféle úton-módon is felkapottá vált olyan lelkiállapot kifejezésére, amikor a beszélőben a harag, a düh munkál. Ezt tudomásul kell vennünk, de az tőlünk függ, hogy követjük-e ezt az újmódi divatot.