Tilos az ima

Még tavaly decemberben kezdődött az a szélsőjobboldali tüntetéssorozat a Nemzeti Front élén álló Marine Le Pen vezetésével, mely a párizsi Goutte d’Or negyed iszlámosodása ellen indult. Le Pen és hívei azzal vádolják a muzulmán fundamentalistákat, hogy politikai célokra használják fel az utcai imádkozást. A jelenség terjedését – meglehetősen ellentmondásos módon – Franciaország II. világháború alatti náci megszállásához hasonlították.

Kétségtelen, Franciaországban él Nyugat-Európa legnagyobb létszámú muszlim közössége. Egyes becslések szerint mintegy 6 millió, az észak-afrikai egykori gyarmatokról betelepült francia állampolgár vallja magát muzulmánnak – azaz a lakosság közel 10 százaléka. Integrációjuk az utóbbi években Franciaország-szerte a figyelem középpontjába került.

Claude Gueant francia belügyminiszter – az utcai imádkozás problémáját orvosolandó – a hívőknek felajánlotta, hogy imádkozásuk helyszínéül használjanak egy üzemen kívül lévő tűzoltószertárat. Korábban a Le Figarónak Gueant azt nyilatkozta, hogy hozzávetőleg 1000 ember vallási gyakorlatát érinti az új rendelet, ugyanis mindössze ennyien vannak, akik két utcát használva naponta ötször borulnak a földre a francia főváros soknemzetiségű Goutte d’Or negyedében. A megállapodás két helyi mecsettel született meg: az állam három évre bérbe adta nekik a Boulevard Ney-n található, mintegy 2000 négyzetméteres tűzoltó­szertárat. A belügyminiszter szerint a dialógus meghozta gyümölcsét, a tilalom betartatására nem kell erőszakot használni. A párizsi eset nem egyedülálló Franciaországban: Gueant szerint hasonló problémával küzd két másik nagyváros, Marseille és Nizza is.

Az első imanap sikeresnek bizonyult: a tűzoltólaktanya egyik felügyelője szerint a 2000 fő befogadására alkalmas terület teljesen megtelt, és a hívők is elégedetten nyilatkoztak az új helyről, sokan a megoldás kezdetének tekintik.