Az ezredes és a női testőrség

Bár mindvégig „csak” az ezredesi címet engedélyezte magának – ezzel is jelezve, hogy ő a nép egyszerű gyermeke maradt –, de azért eltűrte, ha a sajtó röviden csak a „Líbiai Szocialista Népköztársaság Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Vezére” vagy a „Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója”-ként emlegette.

Híressé vált Zöld könyvében fektette le az iszlám szocializmus alapjait, amivel egy csapásra megoldotta a világ összes problémáját. Folyamatosan ügyködött azon, hogy őt magát az arab egység megteremtőjének és/vagy az afrikai unió vezetőjének ismerjék el. Két éve, némi kérlelésre felvette az „Afrikai királyok királya” titulust, ugyanebben az évben az Arab Liga csúcstalálkozóján magát az „arab vezetők vezetőjének” és „minden muzulmán imámjának” nevezte ki, majd felháborodottan kirohant az ülésteremből, mert Abdullah szaúdi király bírálni merészelte őt. (Kadhafi valószínűleg nem kedvelte a kritikát: néhány hónappal később líbiai ügynökök megpróbálták meggyilkolni a szaúdi uralkodót, aki túlélte a merényletet.)

És ő volt – Reagan amerikai elnök szép kifejezésével – a Közel-Kelet veszett kutyája is. Legfőbb támogatója az 1972-es müncheni olimpia vérengzését elkövető Fekete Szeptember terrorcsoportnak. Felelős az 1986-os berlini diszkórobbantásért, több esetben fizette a világ legveszélyesebb terroristáját, Carlost, „a Sakált”, ő szállított Líbiából az ír terrorszervezet, az IRA számára fegyvereket. A legaljasabb tette kétségkívül az 1988. december 21-én bekövetkezett repülőgépes merénylet volt, amikor is a skóciai Lockerbie fölött egy kazettás magnetofonba rejtett pokolgép felrobbantott egy London–New York útvonalon repülő Boeing–747-es utasszállítót. Kétszázhetvenen vesztették életüket.

Jó kaméleonként – no meg az olajárak, s így gazdasági befolyása visszaesése miatt – nyitott az addig megvetett Nyugat felé: 2001. szeptember 11. után a muszlim vezetők közül Kadhafi ítélte el elsőként az ikertornyok felrobbantását. Aztán ügyesen elhíresztelte, hogy tömegpusztító vegyi fegyvereket tart, mi több, atombomba előállítására készül, majd „hagyta magát” lefegyverezni, természetesen a Nyugat újabb elismerését kiérdemelve. És amikor visszaadta Bulgáriának a négyszáz líbiai gyerek tudatos megfertőzésével ártatlanul vádolt, és ezért halálra ítélt bolgár ápolónőket, a Nyugat keblére ölelte.

Ritka külföldi útjain csak saját, beduin sátrában volt hajlandó aludni – ugyebár említettük, hogy ő a nép egyszerű gyermeke… A legutóbbi sátrazása New Yorkban okozott gondot, ugyanis a Central Parkban óhajtott letelepedni. Amikor erre nem kapott engedélyt, és több más helyszínről is kitették, végül Donald Trump ingatlanmilliárdos birtokán tudta felverni sátrát.

A líbiai vezető tavaly Rómában azzal keltett feltűnést, hogy egy olasz modellügynökségtől 200 fiatal, csinos nőt rendelt, akiknek az iszlámról tartott előadást. Azt tanácsolta nekik, hogy mielőbb térjenek át, mert „hamarosan az iszlám lesz egész Európa vallása”. (Ugyanezt megüzente a pápának is.) Kadhafi nős volt: második feleségétől, a magyar-bosnyák származású Szofija Farkastól hét gyermeke született.

Legjobb nyugati barátja Silvio Berlusconi olasz kormányfő volt, akinek fiatalkorú szeretője, a „szeretés” idején 17 éves Ruby, a bíróságon azt vallotta, hogy az olasz kormányfő elhíresült „unga-bungáinak” ötletét Kadhafi háreme inspirálta, amelyet a Lovag (azaz az olasz kormányfő) kissé továbbfejlesztett. Kadhafi háremének leányai ugyan nem partikon meztelenkedtek, hanem – ha kellett – testükkel védték a diktátort. A líbiai vezető évtizedek óta 30-40 „harcos amazont” tartott maga körül a nap 24 órájában, akik csakis szüzek lehettek, s ebbéli állapotukat állítólag maga az ezredes ellenőrizte. S hogy miért éppen női testőröket gyűjtött maga köré? A diktátor szerint a nőknek igen fejlett a hatodik érzékük, és emiatt megérzik a rá leselkedő veszélyt. Úgy látszik, ez idén októberben mégsem működött…