Devizarabszolgák, sorakozó!

Ha valaki rászánja magát, hogy körbejárja a bankokat, vegyen ki legalább egy nap szabadságot. Ezt tette egyik ismerősünk is, akit elkísértünk pénzpiaci portyájára. Zoli és felesége értelmiségiként tengeti életét egy alföldi nagyvárosban. Évekkel ezelőtt vettek fel két különböző összegben – egy vidéki és egy fővárosi ingatlanra terhelt – szabad felhasználású devizahitelt, amikor a svájci frank árfolyama 150 forint körül mozgott. Csak akkor kezdtek el pánikolni, amikor megindult felfelé megállíthatatlanul. Ám a végtörlesztés felcsillantotta számukra a reményt: ha nem is tudják visszafizetni a tartozást, legalább átválthatják forintra.

Elsőként ahhoz a bankhoz vezet utunk, ahol eredetileg felvették a kölcsönt. Nagyon kedvesen fogadják, pár kérdés-felelet után már a keresztnevén szólítják. A bankárkisasszony rutinos, elkéri a szerződés dokumentációját, majd lázas számolásba kezd. Mivel kiemelt ügyfelek, az első periódusban kedvezményes kamattal számolhatnak, vagyis 11,60 százalékkal (kedvezmények nélkül 13,10 százalék!). A hölgy 180 forintos rögzített árfolyamon átszámolja a hitelösszeget húszéves futamidőre, ám így is elég ijesztő a végeredmény: 18 millió forint. De ha a napi valutaszárnyalás alapján szorzunk, az bizony 23 milliónál állna meg. Tehát megéri váltani! Eddig legalábbis ez jó lépésnek tűnik.

Ám ahogy kiderülnek a részletek, úgy illan el a remény. A szerződéskötési díj 1,50 százalék, ami a két kölcsönre vonatkoztatva több mint kétszázezer forintra rúg. Ehhez adjuk még hozzá a közjegyzőnek fizetendő tiszteletdíjat, ami jelzálogozott ingatlanonként ötvenezer alatt biztosan nem áll meg. Számolni kell a földhivatali költségekkel is, megint csak megkétszerezve. Tehát három- és négyszázezer forint közötti összeg kellene az átváltáshoz.

– És mennyi lesz a havi törlesztőrészlet? – teszi fel a mindent eldöntő kérdést Zoli. Nem kell sokáig várnia a válaszra. Harmincezer forinttal több, mint jelenleg. Nincs tovább miről érdeklődni. Ez jár egy kiemelt ügyfélnek a piros-fekete színekkel festett logójú, nevében külkereskedelmi tevékenységre utaló pénzintézetnél. Így nyújt segítő kezet a „saját” bank.

►

Átsétálunk a következő helyszínre. A régi hagyományokkal rendelkező országos hálózat kirendeltségében szinte minden zöldre van hangolva. Csak mi nem kapunk jó ideig szabad jelzést, mivel rengetegen vannak előttünk, valamelyik nap állítólag száznegyvenen is érdeklődtek a végtörlesztésről. Lassan elfogy a levegő, izzadságszag terjeng a teremben. Három ablaknál foglalkoznak a jelzáloghitelesekkel. Nem csoda, hogy sokáig tart az ügyféllel való foglalkozás, hiszen rengeteg kérdésre kell válaszolni, előírja a bank magatartási kódexe.

Itt a jövedelem alapján lehet ingatlanfedezetű hitelt felvenni. Nem túl jó belépő, hogy Zoli „idegen” banknál lévő, szabad felhasználású hitelt hozna ide, vagyis eleve hátrányosan indul az elbírálásban. Semmit nem javít a helyzeten, hogy első lakásával még náluk volt eladósodva – később azonban elpártolt tőlük.

Nem akarnak elfogyni a zöld selyemsálas asszony kérdései, ami alapján a számítógép elkészíti a személyre szabott ajánlatot. Miután mindent betáplált a komputerbe, a gép nemet mond, ha lenne „feje”, talán még csóválná is. Nem elegendő fedezet a házaspár havi összkeresete.

– Ettől féltem… – jegyzi meg Zoli elkeseredetten. Szerény vállalkozásában minimálbérre van bejelentve, és felesége fizetése sem ér fel a csillagokig. Megnéznek még néhány opciót, ha esetleg saját járandóságát megemelné a cégében. Már havi száznyolcvanezernél tartanak, de még mindig elutasító a masina.

A tanácsadó kinyomtatja az ajánlatot. Mindjárt szembetűnik, hogy a kamat 12,53 százalékos. A hitelkiváltással kapcsolatos díjak közül semmit nem vállal át a pénzintézet, régi ügyfeleit is csak a közjegyzői költségtől mentesíti. Zolinak száznegyvenhétezer forint induló banki költségeket kellene megfizetnie, köztük hitelkeret-beállítási jutalékot, hitelbiztosítéki értékmegállapítási díjat. Erre jönne még harmincezer forint értékbecslési díj, ami két ingatlan esetében a duplája, aztán a közjegyzőnél, a földhivatalnál felmerülő fizetnivalók – és máris háromszázezer fölött vagyunk. Ja, és Zoli havi törlesztése sem lenne kedvezőbb forintban, a „zöldeknél” is legalább három darab tízezressel kellene többet utalnia a mostaninál.

►

Kissé szárnyaszegetten ballagunk tovább az osztrák és német érdekeltségű pénzintézetek felé. A sarki kávézóban megiszunk egy frissítőt, hogy képesek legyünk megújult erővel venni az akadályokat. Zoli a várakozást arra használja fel, hogy egy hirtelenjében felskiccelt táblázatba írogatja a forinthitelre való áttérés eddigi feltételeit. Tekintetéből látni, sok jóra már nem számít, hiába tértünk be a béke színében, kékben pompázó bankpalotába.

Egyre rövidebb idő alatt jutunk el a „katarzishoz”, ami annak köszönhető, hogy nem kell az alapoknál kezdeni a számolgatást. Zoli már fejből vágja a sarokszámokat, bámulatos gyorsasággal adja meg az ügyintézőnek a válaszait, így aztán a hitelajánlat is ripsz-ropsz elkészül. Az ingatlanok piaci értékének hetvenkét százaléka szolgál fedezetül, a házastársak jövedelmén túl a hitelkártya keretének egyhatod része is beszámítható. Megint bebizonyosodik, kevés a havi bevétel, az a fránya minimálbér keresztül húz mindent.

Ha még csak azzal lenne gond! Ennél a banknál is jól „megnyúzzák” a kuncsaftot, a kezdeti költségek majdnem háromszázezer forintra rúgnak, igaz, ebből kicsivel több mint kétszázat (az értékbecslés és a közjegyzői okirat díját is) jóváírnak az ügyfél számláján, miután folyósították a 10,77 százalékos kamattal adott hitelt, az átutalásért viszont felszámolnak közel ötvenezret. Ilyen kondíciók mellett Zolinak ugyanannyi lenne a havi törlesztőrészlete a forinthitelre, mint eddig svájcifrank-kölcsönre.

►

Ebédidő helyett még egy osztrák bankot „falunk fel” – eredménytelenül. Kilépve az utcára, tétován nézünk szét, hol nem tettük még tiszteletünket. A szorgos méhecskék által fémjelzett intézményeknél.

– Száznyolcvanötezer-hétszázharminc forint, ennyi lenne a húszéves futamidőre kiszámított havi részlet, ami egy évben kétszer változhat, a közbeeső időben pedig ugyanannyi marad – közli az ajánlatot a banki ügyintéző. Zoli szeme végre felcsillan, eddig ez a legkedvezőbb, és hatezerrel lejjebb van a jelenlegi törlesztőnél. Amikor pedig az is elhangzik, hogy a 10,6 százalékos kamatra adott hitel teljesen díjmentes, nem kétséges, kit kell választania. Azért persze költségek itt is adódnak, a földhivatali bejegyzés díja, valamint a két ingatlan értékbecslése, ám ez utóbbi egyikét átvállalják. Az összkiadás alig több mint ötvenezer forint.

A házasok jövedelméből a hivatalosan megállapított rezsidíj levonása után legalább háromszázezer forintnak kell lennie az egyenlegnek. Szomorú, de Zoli itt ismételten elvérzett. De mivel nem szokta könnyen feladni, még a bankban elhatározta, csak a nagyobb összegű devizahitelét váltja át forintra, az talán menni fog. A másik adóssága így értelemszerűen svájci frankban ketyeg tovább. December 30-ig még intézkedhet.

Viszont a bankok többsége túránk napján, lévén péntek, délután háromkor bezárt.