Frontvonal a padok közt

 Íme: a tanárnak fegyelmezési gondja akadt a diákjával, ezért behívatta az édesapát. Be is jött a szülő, aztán hármasban kitárgyalták a problémát, ami azzal zárult, hogy apuka hátulról lefogta a tanerő kezét, a fiúcska meg úgy megverte, hogy orrcsonttöréssel szállították kórházba. Tatabányán egy diák pisztolyt szegezett a történelem-tanárnő fejéhez – a sokk után kiderült, hogy a pisztoly nem valódi, és az egészet csak balhéból tette a fiúcska.

Lassan az újságokban önálló rovata lehetne az iskolai brutalitásnak, amit a tanárok sérelmére követnek el. Jöhetnénk most azzal, hogy ezek a fiatalok majd néhány év múlva talán a polgármester vagy a nemszeretem munkahelyi vezető fejéhez szegeznek pisztolyt, de nem ide akarok kilyukadni. Arra emlékeztetnék, hogy immár két emberöltő óta dolgoznak rajta a politika mindenkori irányítói, hogy ez így legyen.

Kisdiákként kollégista voltam a NÉKOSZ-os időkben. Akadt olyan tanév, amikor az öregebb diákok tegezték és „elvtársnak” szólították a tanárt. Az aktuális diákvezér kizavarta az osztályból a hittantanárt, mivel az a klerikális reakció eszméit terjesztette. E rémálomnak szerencsére hamar vége lett, aztán a tanárok a következőkben szemszikráztató pofonokkal verték ki belőlünk a pertukorszak emlékét, amúgy Makarenko szellemében. Ezekben az években rémisztő hírek érkeztek a tengeren túlról is, miszerint az amerikai diá­kok fegyverrel járnak az iskolába, és ha valamelyik texasi tanulónak nem teszik az osztályzat, egyszerűen belelő a plafonba. Aztán jött a diáksapkás korszak, amikor osztályfőnöki intő járt, ha valakit az egyenfejfedő nélkül láttak meg az utcán.

Következett a rendszerváltás, amióta megnövekedett szabadságjogaikat a szülők a gyerek számára is érvényesíteni akarják az iskolában. Ha nem megy szépszerével, akkor orrcsonttöréssel… Az egyik idős pedagógus nemrég arról panaszkodott, hogy azok a politikusok, akik döntéseikkel ellehetetlenítik az iskolai fegyelmezést, a saját gyerekeiket külföldi elit iskolába járatják. Ahová még soha nem mentek ki reklamálni a túl szigorú fegyelem miatt. Talán akkor itthon sem szükségeltetne – ehhez azonban vakon kellene bízni a tanár jó szándékában. Egyszóval: békét kérünk az iskolai frontvonal mindkét oldalán. Legalább karácsony idején…