Világ öröksége lett a magyar táncház

Felkerült a magyar táncházmódszer az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára, azon belül is a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe. Mostantól a magyar modellre még inkább odafigyelnek a nagyvilágban, ahogyan korábban a mohá­csi busójárás esetében történt. Sebő Ferencet, a hazai hangszeres népzene és táncházmozgalom egyik elindítóját kérdeztük.

Ország-világBorzák Tibor2011. 12. 02. péntek2011. 12. 02.
Világ öröksége lett a magyar táncház

– Óriási elismerés, ugye?
– Annál is inkább, mert a magyar táncházmódszert tizenegy másik hagyományőrző gyakorlattal együtt terjesztették fel, a reprezentatív listára pedig negyvenkilenc szokás, illetve hagyomány pályázott. Büszkék lehetünk arra, hogy beválogattak.

– Miért éppen most?
– Talán mára jutott el a világ oda, hogy szükségét érzi a múltbeli hagyományt összekötni a jelennel. Csak így őrizhetők meg a szellemi értékek. Örvendetes, hogy e tekintetben a magyarországi táncházmozgalmat követendő példának tartják.

– Ennek a gyakorlatban is vannak jelei?
– Nem is kell messzire menni. Pozsonyban, Kassán és Besztercebányán rendszeresek a táncházak. Ugyanolyan nyitottsággal és lendülettel csinálják, mint mi. És hivatkoznak is arra, hogy a módszert tőlünk vették át. Ismerve a viszonyokat, ez jelentős mértékben javítja a szlovák–magyar kapcsolatokat. Lám, a táncház hatékonyabb diplomáciai eszköznek bizonyul!

– Ráadásul az értékekre irányítja rá a figyelmet…
– Végre olyan szórakozásforma került az érdeklődés középpontjába, ami nem ravasz marketinggel előállított gagyi. A táncházban rengeteg munka van! A szereplők és a résztvevők oldaláról is, hiszen a zenét, a tánclépéseket meg kell tanulni, máskülönben nem lesz érdekes az egész. Manapság kényelmesek, sőt lusták az emberek, semmibe nem szeretnek energiát fektetni. És nem feltétlenül a táncházak érdeklik őket. Ezért is csodálkoztam az UNESCO-sikeren.

– Beérett a '70-es évek óta szerveződő mozgalom gyümölcse?
– Kezdettől fogva meg voltam róla győződve, hogy megtalálnak bennünket azok, akik igényesek és fogékonyak a folklórkincsekre. Az elején sokan próbálták ellenünk hangolni a közönséget. A negyven év alatt voltak csúcspontok és mélypontok is. De a táncházak megmaradtak, és mindmáig léteznek.

– Most pedig újabb lendületet kaptak?
– Magyarország neve kikerült egy „faliújságra” – szorítottak nekünk egy kis helyet a kulturális örökség világtérképén. Hogy még nagyobb hírnevet szerezzünk a „márkanévnek”, abban a fia¬taloknak kell nagyobb szerepet vállalniuk.

Képforrás: infovilag.hu

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek