Akik igazi kincsre leltek...

Anglia a kincsvadászok és fémkeresősök „bezzegországa”. Az 1996-os „kincstörvény” szerint a leletekre az állami múzeumoknak elővételi joguk van, vagyis piaci áron megvásárolhatják, ha van rá ennyi pénzük. A kincs árán a megtaláló a földtulajdonossal fele-fele arányban osztozik. A nagyvonalú törvény következtében Angliában kerül elő a legtöbb lelet, és ezek jelentős darabjai mind az országban maradnak. Íme, néhány legendás lelet!

Ország-világ2012. 01. 12. csütörtök2012. 01. 12.
Akik igazi kincsre leltek...

A winchesteri lelet
Egy nyugdíjas találta meg fémkeresővel 2000-ben azt a vaskori aranykincset, amelyet a régészek valamilyen diplomáciai ajándékként azonosítottak. Az ékszerek római kézművesek keze nyomát viselték, de keletkezésük idején a szigetországot már nem a rómaiak uralták. A találó markát 350 ezer font ütötte, amelyet a föld tulajdonosával felezett el.

A staffordshire-i angolszász lelet
Egy amatőr fémkereső 2009-ben 1500-nál is több darabból álló aranykincset talált egy szántóföl¬dön, amelynek a nagyobbik része különböző fegyverekről származó díszítésből állt, ékszereket viszont egyáltalán nem tartalmazott, leszámítva néhány keresztet. A tárgyak legnagyobb része VII. századi, de a kincs elrejtésének pontos idejét nem állapították meg. A találó és a földtulajdonos 3,25 millió fontot – mai áron több mint egymilliárd forintot – oszthatott szét.

Hoxne-kincs
A majd’ 15 ezer darab római arany-, ezüst- és bronzérméből, valamint ékszerekből, szobrocskákból álló kincset, amelyet 1992-ben egy suffolki farmer elveszett kalapácsa után fémkeresővel kajtató nyugdíjas kertész lelte egy szántóföldön. A megtaláló azonnal értesítette a régészeket. Jutalomként 1,75 millió fontot kapott, amelyet azzal a farmerrel felezett el, akinek a kalapácsát kereste. A kalapács és a kincs is megtekinthető a British Múzeumban (képünkön).

Leletmentő misszió

Egy közös francia–amerikai expedíció során, 1985. szeptember 1-jén, hajnali egy órakor dr. Robert Ballard és Jean Louis Michel találta meg az éppen az idén száz éve elsüllyedt Titanicot. A hajó négy kilométer mélységben fekszik a tenger fenekén. Az RMS Titanic nevű vállalkozás, a hajómentési jogok birtokosa hét kutató-gyűjtő expedíciót szervezett a roncshoz 1987 és 2004 között. Nautilus és MiR típusú tengeralattjárókat használtak, olyan robotkarokkal felszerelve, amelyek képesek kikaparni, megfogni és kosarakba gyűjteni a leleteket. A merülés majd’ három órát vett igénybe, a kutatók 12-15 órát tölthettek a mélyben, majd következett a felemelkedés kétórás művelete. A mai napig több mint 5500 tárgyat tártak fel és konzerváltak speciális eljárással a roncsból, a finom porcelántól kezdve a hajótest egy 17 tonnás darabjáig. Néhány száz válogatott darab egy vándorkiállítás keretében járja a világot 1991 óta – húsz év alatt több mint húsz országban mintegy húszmillió látogató örömére.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek