Munkáért remeg a világ

A Munkaügyi Minisztérium gyorsjelentése szerint a munkanélküliségi ráta az előző havi 8,5 százalékról 8,3-ra csökkent – ugyanez az adat augusztusban még 9,1 százalékon állt. Ha lehet hinni a számoknak, akkor ez már hosszú távon is javulást jelez.

Az amerikai gazdaság motorja továbbra is a magánszektor maradt. Míg a szövetségi szervek és a helyi önkormányzatok folytatják a leépítéseket, az üzleti szféra januárban 257 ezer új munkahelyet teremtett. Az álláskeresők legjobb eséllyel az iparban, az üzleti szolgáltatás és a vendéglátás területén, valamint a szabadidős tevékenységgel foglalkozó cégeknél helyezkedhettek el. Az elbocsátások üteme lassult, erre enged következtetni az a tény, hogy kevesebben jelentkeztek az elmúlt időszakban munkanélküli-segélyért.

Bár a munkanélküliek száma csökkent, számuk még mindig magas, 12,8 milliós táboruk Pennsylvania lakosságával egyezik meg. A magas szám mellett riasztó a 2008-as recesszió örökségének tekintett tartós munkanélküliség jelensége is: 5,5 millió ember él hat hónapja vagy annál hosszabb ideje a munka világán kívül, azaz a munkanélküliek 43 százaléka nem talál jó ideje állást. Makacs problémának bizonyult az alulfoglalkoztatottak helyzete is. Feltűnően sok, 8,2 millió munkavállaló kényszerül a részmunkaidős foglalkoztatás kompromisszumos megoldását választani, egészen egyszerűen azért, mert nem találnak teljes munkaidőben elfoglaltságot maguknak. Tehát van mit kapirgálni a szépen hangzó statisztikán: velük, és azzal az 1,1 millió emberrel, akik már feladták elhelyezkedéssel kapcsolatos reményeiket, a munkanélküliek aránya tovább romlik – ebből a megközelítésből 15,1 százalékra rúg.

A legtöbb aggodalom a hosszú távú munkanélküliség önbeteljesítő természetével kapcsolatban merült fel: „a tartós munkanélküliség rendkívül ragadós”.