Ócska seftelők

Az olasz maffia anyaföldjének tartott Szicília mintha svájci mintára kezdené bővíteni tevékenységi körét. Már beszámoltunk róla, hogy Itália legnagyobb hitelezője a maffia, de értékpapír-kereskedőként most villantott először. De mekkorát!

Az 1934-es dátumozású kincstárjegyeket Zürichben egy lerobbant furgonban találták meg. Antik ízlésű haramiáink külön erre az alkalomra egy, a „versailles-i békeszerződés” feliratú ládát gyártottak, igaz, csúsztak úgy 15 évet a kincstárjegyek dátumát illetően, az üzenet mégis áll és igen szellemes. Versailles-ban az olaszok még szóhoz sem juthattak, most az amerikai államadósság felével seftelnek. Az olasz humor mégiscsak virágzik. Az már kevésbé szórakoztató, hogy ezzel a mutatvánnyal, a hamis kötvények forgalomba kerülésével a globális pénzügyi rendszerre is komoly veszélyt jelenthettek volna. Nem mintha nem lenne már így is elég gondunk.

Ami igazán rémisztő, hogy a banditák egy fejlődő országnak kívánták továbbadni őket, egy nagyobb kölcsön fedezésére. Később kiderült, hogy ez az ország Nigéria, a kölcsön pedig plutóniumvásárlásra kellett. Ez így már szürreális víziónak is abszurd. Az olasz maffia plutóniummal, az atombomba előállításának elengedhetetlen elemével kereskedik? A krimi könnyen utópista horrorfilmmé változhatott volna. Más kérdés, hogy a kötvényekkel kapcsolatban annyi butaságot írtak már össze, hogy nehéz elválasztani a horrort a burleszktől. Nigériának valószínűleg épp olyan hatékony a plutóniumtermelése, mint a maffiának a kötvénykibocsátása, és ki tudja, hogy ez a láncreakció valójában hány ország minden eddiginél primitívebb átverését szolgálta volna.

Ha valaki egy James Bond-forgatókönyvet akarna belőle írni, ne próbálkozzon, Ian Fleming már fél év évszázada is hihetőbb katasztrófákat tudott megálmodni.