Olasz lesz az új pápa?

Némelyik olasz és német lap a WikiLeaks mintájára már egyenesen VatiLeaksről cikkezik.

Mielőtt legyintenénk a kiszivárogtatás hírére, azt gondolva, hogy csak a bulvársajtó szokásos szenzációhajhászásáról van szó, ne hagyjuk figyelmen kívül: a kiszivárgott szentszéki dokumentumok magas rangú egyházi vezetők állítólagos kijelentéseit tartalmazzák.

Itt van mindjárt Paolo Romeo palermói érsek, aki az iratok szerint Pekingben olasz üzletembereknek azt jósolta, hogy a pápa egy éven belül távozik az élők sorából. A híren akár mosolyoghatnánk is, hiszen azt, hogy mennyi ideje van hátra a pápának – mint mindannyiunk esetében –, csak a „főnöke” tudhatja… Vagy egy egyházfő ellen készülő merényletre utalt az érsek? Ha ilyesmiről volna tudomása, azt előbb osztaná meg a titkosszolgálatokkal, mint a pénz embereivel – bár az elhárítás erről bizonyára sokkal hamarabb értesülne, mint ő maga. Az egyházfők elleni merénylet, haláluk, lemondásuk megjósolása mindig is kedvelt témája volt a sajtónak, emlékezzünk csak II. Já­nos Pál pápára, akit a média legalább tucatnyiszor távolított el a Szentszék éléről. Aztán egyszer beigazolódtak a jóslatok…

Az egyik olasz tévécsatorna Vatikán volt helyettes kormányzójának, Carlo Maria Vigano érseknek az egyházi korrupcióról szóló állítólagos bizalmas levelét ismerteti. A vatikáni pénzügyek szintén régi kedvelt témája a sajtónak. Ez persze nem csodálható, hiszen a bankügyeket mindig titokzatosság lengi körül, s ha ehhez még az egyház szintén nem túl nyilvánosságbarát magatartását is hozzáadjuk, a találgatások legtápdúsabb melegágyával lesz dolgunk. Gondoljunk csak I. János Pál pápára, aki 33 nappal a megválasztása után halt meg. A sajtó azonnal tudni vélte, hogy a halál oka gyilkosság, aminek azért kellett bekövetkeznie, mert a pápa vizsgálódni kezdett az egyházi pénzintézet, a Szentlélek Bank rejtett ügyei iránt.

A kiszivárogtatott információk valóságtartalmát a pápa egyik legfőbb bizalmasa, Walter Casper vitatta az olasz sajtóban. Az ügy árnyékot vet az egyházra, nyilatkozta a 78 éves bíboros. Bajok persze vannak Vatikánban, ismerte el, ám azok egészen más jellegűek, mint amiről a megszellőztetett dokumentumok tanúskodnak. Casper szerint az egyháznak kevés az embere, és akik vannak, azok sem végeznek igazán jó munkát. A bíboros a vatikáni adminisztrációra utalt, amely aggasztó gyakorisággal akad el, félreértések, tévedések követik egymást, nem ritkák a kínos diplomáciai bakik sem. Ez pedig árt az egyház tekintélyének.

Kérdés, hogy képes lesz-e csapata megújítására a 85. évében járó pápa, vagy pedig az utódjára marad a feladat. Annyi bizonyos, hogy XVI. Benedek – mint elődei általában – igyekszik befolyásolni, ki kövesse Szent Péter trónusán. A pápaválasztás a 80 évnél fiatalabb bíborosok jogosultsága. Ilyenből az elmúlt hét végéig 109 volt, azóta viszont a számuk 125. A pápa ugyanis 22 új bíborost kreált, közülük 16 jogosult a választásra. S ami igazán figyelemre méltó, többségük európai és közülük is hét itáliai. Ezzel vélhetően növekedett annak az esélye, hogy a német pápa utódjaként ismét olasz bíboros fejére kerüljön a tiara – jóllehet a keresztények aránya a világban egyre inkább a feltörekvő országok javára tolódik el. A valódi dilemma tehát az: bölcsen döntött-e a pápa, egy vélhetően olasz utód egyben tudja-e majd tartani az egyházat vagy sem?