Bánatos szelek fújnak

Legelsősorban a dán Vestas részvényesei kapkodhatják a fejüket a tőzsdei híreket böngészve. A cégről érdemes tudni, hogy a legnagyobb szélerőműgyártó a kontinensen, a Magyarországon forgó csekély számú szerkentyű egy része is tőlük érkezett. A dánok piacvezetésének oka roppant egyszerű: a kis skandináv ország ébredt elsőnek, s már 1979-ben elkezdték a turbinák gyártását. Nem véletlen, hogy az ország energiaszükségletének ötödét a szél termeli, s ezt az arányt szeretnék ötven százalékra emelni. Az ambiciózus cél azonban egyelőre nem vigasztalja a cég részvényeinek tulajdonosait, a papír az egy évvel ezelőtti 230 koronás – 9200 forintos – árának ma a negyedét sem éri. Nincs sokkal jobb helyzetben a spanyol Gamesa és a szintén dán eredetű Nordex sem.

Olcsó magyarázat volna azonban mindent a kínaiakra fogni, egyébként is megtört a világon a szélenergia elektromos energiává alakításának a lendülete. Tavaly 40 gigawattnyival növekedett a termelés kapacitása, ami lényegében megegyezik az egy évvel korábbival. Összehasonlításul: a paksi atomerőmű négy blokkjának összteljesítménye 2 gigawatt, ami hazánk energiafogyasztásának 40 százaléka. Vagyis egy év alatt hússzor akkora kapacitás létesült, mint a mi atomerőművünk által megtermelt energia. Más kérdés, hogy a szélerőművek kihasználtsága a szél változó ereje miatt korántsem akkora, mint az atomerőműveké.

A világon egyébként jelenleg 238 gigawattnyi szélenergiát hasznosít az ember, az öt évvel korábbinak több mint háromszorosát. A felhasználás növekedésének hirtelen lelassulása vélhetően szintén a válságban keresendő. A kormányoknak nincs pénzük arra, hogy az egyelőre támogatást igénylő szélenergia-termelést favorizálják. Egyebek között bizonyára ennek a számlájára írható, hogy Magyarországon is évek óta késik az újabb szélerőművek építésének engedélyezése, noha a befektetők – állításuk szerint – milliárdokkal állnak startra készen.