Európa unja a sarcokat

GYŐZÖTT A BÉNA KACSA
A kampány során nem túl karakteresnek tűnő új elnök a szavazatok 51,67 százalékával aratott győzelmet, míg Nicolas Sarkozynek a voksok 48,33 százaléka jutott. A második forduló érdekessége, hogy majd kétmillió érvénytelen szavazatot találtak az urnákban – ez kétszer annyi voksot jelent, mint a két jelölt közti különbség –, amit főképp azzal magyaráznak, hogy a Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen és híveinek egynegyede ilyen módon próbálta kifejezésre juttatni, hogy a szélsőjobboldali pártra igenis szükség van a francia politikai életben.

Nicolas Sarkozy a tizenkettedik európai vezető, akinek bukásához nagyban hozzájárult a gazdasági válság. A leköszönő elnök az ilyenkor szokásos módon elismerte vereségét és gratulált a győztesnek. Nagy kérdés, hogy hol is rontotta el? Elemzők bukásának okai közé sorolják a rosszul felépített és túl rövid kampányt, kihívójával szembeni alaptalanul lekezelő fölényét. Azzal azonban mindenki egyetért: ebben a gazdasági helyzetben nem volt sok manőverezési lehetősége, népszerűsége a választások idejére mélypontra süllyedt. Sarkozy búcsúbeszédében arról is szólt, hogy 35 év politizálás és 10 év kormányzati szerepvállalás után „el fog tűnni a politikából”.

Az újonnan megválasztott elnök beszédében arra szólította fel a franciákat, emelkedjenek felül az eredményeken, mindenki sírja ki magát vagy örüljön, aztán fogjanak össze, hiszen csak egy nemzet van. Nos, ami az összefogást illeti, egyelőre nehéz lesz, mivel júniusban tartják a parlamenti választásokat, így hát a kampány folytatódik. A közeli választások miatt szinte biztos, hogy Hollande gyorsan elkezdi teljesíteni választási ígéreteit, melyek közt szerepel a benzináremelések megfékezése vagy az iskoláztatási segélyek növelése.

Hollande beszélt már Angela Merkellel, egyelőre együttműködést és derűlátást hangoztatnak. Az első személyes tárgyaláson – amelyre beiktatása napján kerül sor – sok múlik majd. Az egyelőre talány, hogyan módosul majd a nagy erőfeszítések árán kidolgozott fiskális paktum, vajon sikerül-e átírnia azt Hollande-nak. Valószínűleg mindent elkövet majd, hogy egy növekedési paktum kerüljön a megszorításokra építő fiskális megállapodás mellé. Némi bizakodásra adhat okot, hogy Franciaországban – számos más európai országgal ellentétben – régóta gyakorlott politikai elit irányít, akiknek a stabilitás az érdeke, s nem kívánja válságba sodorni Európa gazdaságilag második legerősebb és második legnépesebb nemzetét, függetlenül attól, hogy mit ígért. Így talán elkerülhető Sarkozy kampány hevében elhangzott jóslata: „Mitterrand-nak két évébe telt válságba sodornia Franciaországot, Hollande-nak ez két hét alatt sikerülni fog.”

DRÁMÁBÓL DRACHMA?
Finoman szólva is akadozik a kormányalakítás Görögországban a múlt vasárnapi választásokat követően. Az országot 1974, a katonai junta óta egymást váltva irányító szocialista PASZOK, illetve a konzervatív Új Demokrácia (ND) együtt sem érte el a szavazatok egyharmadát, így a kormányképességet segítő szabály ellenére – amely automatikusan plusz 50 képviselői helyet ad a győztesnek a 300 fős parlamentben – csak 149 mandátummal rendelkeznek. Az ND megnyerte ugyan a választásokat, de a 18,9 százalékos eredményével keservesen megszerzett 108 képviselői mandátum azt jelenti, hogy a vele november óta nagykoalícióban kormányzó, a megszorítások ügynökének tartott Evan¬ge¬losz Venizelosz volt pénzügyminiszter vezette PASZOK-kal (13,2 százalék, azaz 41 hely) együtt sem tudja tető alá hozni a kormányalakításhoz szükséges többséget. A megszorítások elleni fellépésre építő, a voksok 16,2 százalékával második helyen végzett Radikális Baloldali Koalíció (SIRIZA) eredménye garantálja, hogy így vagy úgy, de a radikális baloldalnak döntő szava legyen a kormányalakítási tárgyalásokon.

Karolosz Papuliasz görög államfő már megbízta kormányalakítással a győztes pártot, elnökének három nap áll rendelkezésére a koalíció megalakítására – erre lapzártánkig nem került sor. Őt követik majd a második, illetve harmadik helyen befutó pártok, így sikertelen próbálkozásaik esetén akár már két hét múlva kiírhatják az új választásokat. Egyelőre erre van a legnagyobb esély, a kis pártok – köztük a 38 éve parlamenten kívül rekedt neonáci Arany Hajnal – programjai ugyanis annyira eltérőek, hogy közös kormány alakítása csaknem lehetetlen.

Márpedig a világ lélegzet-visszafojtva várja az új görög kormány felállítását. Egyetlen vezető európai politikus sem vette a bátorságot, hogy véleményt nyilvánítson az EU és az IMF által eltartott ország választási eredményeivel kapcsolatban. A pénzpiacok ennél jóval egyértelműbben reagáltak: az euró gyengült az ázsiai és az európai tőzsdéken, a német állampapírok árfolyama rekordmagasságokba szökött, miközben a befektetők szabadulni kezdtek a spanyol és olasz kötvényektől. Szakértői vélemények szerint egyre nagyobb a valószínűsége, hogy Görögország kilép az euró¬zónából, így annak is megnőtt a kockázata, hogy a mély adósságválsággal küzdő ország nem kapja meg a következő, júniusban esedékes hitelrészletet. A világ már többszörösen beárazta a görög csődöt.