Nyáresti maffiacsata

Csakhogy ez a munka másképp mocskos! Ez itt ugyanis az amerikai maffia, melynek tagjai a főnökük, Crash (Egyházi Géza) parancsára szemrebbenés nélkül vernek össze, vagy épp gyilkolnak meg bárkit. Nick Rightman (Magyar Bálint) rendőrfőnök már közel jár ahhoz, hogy leleplezze őket, ebben pedig egy kettősügynök, Colton (Gerner Csaba) a segítője. Viszont semmi sem lehet ilyen egyszerű – pláne egy színpadra szánt műben –, Rightman ugyanis beleszeret Crash lányába, Hannába (Andrádi Zsanett). Ha még nem lenne elég komplikált a helyzet, az író, Tallér Edina az egészet megfűszerezi egy kis házasságtöréssel és azzal a ténnyel, hogy Crash már az egész maffiózólétet megbánta, egyszer és mindenkorra leszámolna eddigi életével.

A darab néhol komikusra, néhol drámaira sikeredett, de vitathatatlan erénye, hogy legalább zenés. Műfajilag tehát musical, amely a hazai könnyűzene ismert dalaira épül, ezeket igyekezett Simon Kornél rendező a történetbe ágyazni. Több-kevesebb sikerrel. A legtöbb dal nagyon szépen megállja a helyét, kiemelkedő például Fehér Adrienn Hogyan tudnék élni nélküled?-je vagy Gerner Csaba Tankcsapdától kölcsönvett Agyarországa. A jelenetek közötti átkötő zenéket sem érheti kritika. Azonban előfordult, hogy az előadás prózai színházba ment át, néhol sajnos gyermeteg dialógusokkal, majd megállnak az éppen zajló események, hogy a színészek táncra perdülhessenek és elénekelhessenek egy jól (vagy a fiatalabb korosztály számára kevésbé jól) ismert magyar dalt, anélkül, hogy a sztori bármit is haladna előre általa. Ez persze nem feltétlen baj, de ha a történet ennyire komplikált és ilyen sok szálat kell elvarrni, akkor igen nagy luxus megengedni ennyi „üresjáratot”, mert így a darab kicsit hosszúra nyúlt.

Az említett hibákat halványította a parádés szereposztás, a rengeteg táncos és a rendelkezésre álló legfejlettebb technika. A színészek kitettek magukért, a karaktereik pontosan olyanok voltak, amilyenekre egy musicalnek szüksége van: színesek, viccesek, izgalmasak, rokonszenvesek, szerethetőek. Így lesz az Érinthetetlenek egy tipikus Broadway-darab, amely tulajdonképpen azokat majmolja, akiket néhol szeretne kifigurázni, viszont a magyar musicalek palettájára kétségtelenül egy új színt kever ki. Ilyen is kell, főleg azoknak, akik egy nyári estén könnyed szórakozásra vágynak. Erre pedig az Érinthetetlenek tökéletesen alkalmas.

Őri Eszter