Egy nyomozó töprengései a Bándy gyilkosságról

– Mit lehet tudni a nyomozás állásáról most, szombat délelőtt?
– Egyelőre annyit, hogy a nyomozók nagy erővel gyűjtik azokat az adatokat, amelyek a gyilkos személyének későbbi bizonyítását segítik elő. Ilyenek az ujj-, láb-, vér-, nyál- és egyéb nyomok. Másfelől pedig aprólékosan elemzik az áldozat utolsó óráit.

– Ez azonban, gondolom, minden hasonló gyilkosság során így történik. Mi az, ami Bándy Kata történetében specifikus?
– Az bizonyos, hogy az áldozat éjjel három óra körül az egyik barátnőjének a születésnapi bulijáról, Pécs belvárosából, egy nyilvános szórakozóhelyről tartott a körülbelül másfél kilométerre lévő lakhelyére. Útja a térfigyelő kameráknak köszönhetően az utolsó háromszáz méterig rekonstruálható.

– Ezt követően már csak szerdán délelőtt tudunk róla biztosat, amikor is megtalálják a holttestét.
– Túl a lakhelyén, az eltűnésének helyétől körülbelül egy kilométerre van egy illegális szemétlerakó hely, egy gödör, annak az oldalán akadt fenn a holtteste egy ágra, ott leltek rá.

– Milyen állapotban?
– Erről kegyeleti okokból nem szeretnék beszélni. Csak annyit: kánikulában, végig a tűző napon hevert a holttest.

– Gondolom, ez megnehezíti a testen lévő nyomok rögzítését.
– Ez sajnos így igaz.

– A hírekben olvasom, hogy az áldozatot megerőszakolták és találtak DNS-nyomokat is.
– Erre a kérdésre csak a szakértői vizsgálat lezárása után kaphatunk hiteles választ.

– Mi volt a halál oka?
– Vélhetően fojtás.

– A tettessel kapcsolatban többféle verzió is olvasható a sajtóban. Ugyanúgy kerestek már fiatal külföldi diákot, mint középkorú férfit.
– Ezek hírlapi kacsáknak tekinthetőek. Természetesen semmiféle verzió nem zárható ki, de a tapasztalat szerint legvalószínűbb az, hogy pacekbalhéról van szó, ahogy azt a nyomozói szakzsargonban mondani szoktuk.

– Mielőtt ennek a természetéről kérdezném, azért megemlítem, hogy Bándy Kata munkája némelyik rendőr egzisztenciáját is sérthette, ezért a bosszú sem kizárható.
– Kata a rendőrség kötelékében dolgozó közalkalmazott volt, pszichológusként a jelentkezők és a már felvettek alkalmasságáról adott szakvéleményt. Ez természetesen valóban sérthetett egzisztenciákat.

– Amit a titkosszolgálat nyomoz.
– Ha ez így van, akkor abba a dolog természetéből adódóan bennünket sem avatnak be.

– Hallani arról is, hogy az áldozat korábbi barátját is kihallgatták.
– Ezt viszont meg tudom erősíteni, amikor bizonyossá vált, hogy Kata meghalt, ő maga jelentkezett. Tudomásom szerint kizárható, hogy ő volna az elkövető, ezt erősíti a hazugságvizsgálat is.

– Az nem lehetséges, hogy valaki, akivel a buliban találkozott, követte?
– Minden lehet, de nem valószínű, mert azt a kamerák rögzítették volna. Ettől függetlenül minden bulizótársát kikérdeznek a nyomozók.

– Akkor tehát mi is az a „pacekbalhé”?
– Ez azt jelenti, hogy az áldozat és az elkövető nem ismerték egymást. A férfi arra járt, esetleg szabályosan leste, kit tudna elkapni. Ha más sétál arra, mást gyilkol meg. Lehet, hogy gyalog volt, de az sem kizárt, kocsiban ült, amibe berántotta Katát.

– Hány ilyen gyilkosság történik évente?
– Három-négy. Az egyik legutóbbi ilyen eset volt Horák Nóráé. A kiskunlacházai lányt egy korábban másik faluban bulizó férfi figyelte ki és gyilkolta meg. A hatvanas években Martfűn egy férfi öt nőt gyilkolt meg, mire elkapták. Korábban egyik áldozatát sem ismerte.

– A mostani nyomozás sem ígérkezik egyszerűnek.
– Sajnos a pacekgyilkosságok felderítése általában bonyolult, hiszen a kapcsolatok felgöngyölítése nem viszi előbbre az ügyet. Ilyenkor azt vizsgálják a nyomozók, kinek volt már ügye a rendőrséggel nemi vagy egyéb erőszak miatt. De a gyilkosság környékén házról házra járva is gyűjtik az információkat.

– Van tapasztalatuk az ilyen ügyek felderítésében a Baranya megyei nyomozóknak?
- Miután megtalálták Bándy Kata holttestét, Petőfi Attila bűnügyi főigazgató és néhány kollégám társaságában konzultációra magam is Pécsre utaztam. Áttekintettük az ügyet, s mondhatom, hogy a baranyai kollégák a lehető legnagyobb szakszerűséggel végzik munkájukat. Remélhetőleg hamarosan eredménnyel.

Igen, eredménnyel, szombatról vasárnapra virradó éjszaka elfogták a feltételezett elkövetőt, aki beismerő vallomást tett. Bár a sikeresnek mondható nyomozás még nem zárult le, ismét felhívtuk Kovács Lajost, hogy megkérdezzük: az elmúlt három nap alatt gyűjtött információk mennyire igazolják előzetes feltevéseit.

– Alapvetően az történhetett, amire már a nyomozás során is gondoltunk, vagyis pacek¬gyilkossággal állunk szemben. Az áldozat és az elkövető az eddigi hírek szerint korábban nem ismerték egymást – válaszolta a nyomozó.
– Viszont a jelek szerint Bándy Katát nem egyedül gyilkolták meg.
– Ez nem zárja ki a pacekbalhét. Az ilyen típusú bűncselekményeket ugyanúgy elkövethetik egyedül, mint csoportosan. Például egy részeg, bulizó férfitársaság, amely az autóból meglát az utcán egy egyedül haladó csinos lányt.

– Lehetséges, hogy az elkövetőnek volt autója? A lakókörnyezetéből ítélve – a fényképeken egy koszlott, elhagyatott épületet lehet látni – nem erre következtetnék.
– Ha neki nem is, de a feltételezhető társának igen. Arra pedig, hogy nem egyedül volt, abból is következtethetünk, hogy kihallgatásakor kijelentette: egyedül viszi el a balhét. Ha valóban egyedül volt, miért mond ilyesmit?

– Menjünk végig ismét az egyáltalán szóba jöhető elkövetők során, végül kit milyen feltételezés alapján zártak ki a nyomozásból. Kezdjük az áldozat volt barátjával.
– Aki szociológusi végzettségű, tehát értelmiségi fiatalember. Tegyük fel, hogy beszélni akar Katával, netán felmelegíteni a kapcsolatukat, amire a lány nem hajlandó és a találkozás vége erőszak. Akkor sem életszerű, hogy a lányt utána ki is fossza és egy szemétlerakóhoz hurcolja.

– Rendőr, akiről az áldozat elmarasztaló szakvéleményt adott.
– Még ha azért fosztja is ki az áldozatát, hogy az említett pacekbalhé látszatát keltse, ő tudja a legjobban, hogy a spermája által kimutatható DNS biztosan lebuktatná.

– Bulizótárs, akinek megtetszik a lány.
– Nem valószínű, hogy ismeri a környéket, ahová el tudná rejteni a holttestet.

– Így jutunk el tehát ismét csak a pacekbalhéhoz.
– Igen, és itt a körülményekből adódóan azért a kör szűkíthető. Mert kiről lehet szó valójában? Olyasvalakiről, aki ismeri a helyet, tehát arrafelé lakik, ahol az áldozatot megtalálják. A szeméttelepről a környéken lakók többsége sem tud, de az elkövető igen. Ráadásul el is veszi a megbecstelenített áldozatától az amúgy nem nagy értékét. Mindez valószínűsíti, hogy egy piti bűnözőt kellett keresnünk.

– Aki, mint a híradásokból kiderült, cigány. Mennyire volt szempont a nyomozóknál, hogy ehhez a népcsoporthoz tartozó elkövető után kutassanak?
– Nézze, természetesen nem szabad előfeltételezésekbe bocsátkoznunk, s ezt Horák Nóra esete is bizonyítja, ahol sokan cigányra gyanakodtak, aztán bebizonyosodott, hogy magyar volt az elkövető. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy a nyomozói tapasztalat szerint az erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények elkövetői között a lélekszámokat tekintve több a cigány, mint a nem közéjük tartozó.

– Egyes hírportálok máris megelőlegezik, hogy a rendőrség kötelékében dolgozó áldozat meggyilkolása növeli a bűnüldöző szervek és a cigányok közötti ellentétet.
– Maradjunk annyiban, hogy nem az egymásra borulásunkat segíti…

– Mivel az elkövetőnek már volt dolga a rendőrséggel, rendelkezésre állhatott a DNS-e.
– A hivatalos szakértői vélemény még mindig nem született meg, várjunk tehát ennek az elkészültéig.

– Feltételezhetjük, hogy az buktatta le. Keresték korábbi otthonában, Kelebián, aztán Kiskunhalason, ahonnan Pécsre érkezett, végül a lakhelyén.
– A nyomozói rutin ezt diktálja.

– Egyes hírek szerint Boly közelében érték utol a kommandósok az elkövetőt, aki éppen a horvát határ felé igyekezett. Elfogása közben az orra is eltört.
– Gyilkolásra is képes elkövetőt a szokásosnál is nagyobb határozottsággal kell ártalmatlanná tenni. Ilyenkor történhet sérülés is.

– Évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy ön híve a halálbüntetésnek. Kitart a véleménye mellett?
– Tartom a meggyőződésem. Természetesen csak olyan nagy súlyú bűncselekmények esetében gondolom így, ahol a tévedés lehetősége gyakorlatilag kizárható. Tudom azonban azt is, hogy a halálbüntetés visszaállításának a lehetősége a mostani politikai, jogi környezetben gyakorlatilag a nullával egyenlő.