25 ezer ember hal naponta éhen!

Javában tart az idei Víz Világhét kapcsán szervezett tanácskozás Stockholmban. Van miről beszélni. Illetve főleg a „nincs”-ről, az „egyre kevesebb”-ről tárgyalnak a szakértők. Mert az utóbbi évtizedek legszárazabb évét éljük: Európában tavaly nyár vége óta nincs elég csapadék, Mexikó, az Egyesült Államok fél évszázada nem látott forrósággal és aszállyal szembesült, de baj van a volt Szovjetunióban is. Legfőképp azért, mert nem termett elég gabona. Legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire lenne szükség az élelmezéshez, valamint mennyi kellene az iparnak és az energetikának. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) júliusban 23 százalékos kukorica- és 19 százalékos búzaár-növekedést mért. Európában 13 százalékkal kevesebb kukorica termett, alig lesz összesen 19 millió tonna. Az Egyesült Államokban 20-30 százalékos terméscsökkenésre számítanak. A rizzsel még nincs baj, és a gazdaságilag fejlődő országokban ez a legfontosabb hír, mivel 3 milliárd ember nem búzán, hanem rizsen él.

Ennyit a termésadatokról, melyek igazából nem drámaiak. Önmagukban nem is generálhattak volna akkora árrobbanást, mint amekkora megvalósult. De akkor mi történik? Semmi egyéb, mint szokásosan: a pénzvilág jelenléte, működése. A befektetők, óriási összegeket mozgató pénzalapok az amerikai, majd európai ingatlanpiaci összeomlást követően a mezőgazdasági termények felé fordultak, és azóta itt is mozgolódnak. Ez az oka, hogy a kukorica ára néhány hét leforgása alatt képes volt ilyen „robbanásra”.

Segélyre várnak

A 2008–2009-es szezonban egyszer már megéltük, hogy a szokásosnál nagyon embertömegek éheztek, ám most ennél is nagyobb lesz a baj az év végétől, jövő év elejétől. Ezt nem más, mint az öt évvel ezelőtti éhséglázadásokat és azok következményeit pontosan előre jelző New England Complex Systems (NECS) elemzőcég jelentette be. Szerintük a tavaly kibontakozott ún. arab tavasz is ennek következménye, vagyis az öt évvel ezelőtti éhséghullám söpörte el számos arab ország évtizedek óta hatalmon lévő elitjét.

Yaneer Bar-Yam, a NECS elnöke nem kevesebbet állít, mint hogy a jövő év elejére a gabona és az alapvető élelmiszerek árai minden eddigi rekordot megdöntve érik el csúcsukat. Nagy kérdés, hogy az ENSZ komolyan veszi-e a jóslatot, s felkészül-e előre. Mert 2008–2009-ben nem tudott. Elfogyott ugyanis a segélyekre szánt pénz. A keret az akkori árrobbanás miatt kevésnek bizonyult, s úgy kellett összekönyörögni nagy nehezen a gazdag országoktól dollármilliárdokat.
Nálunk sem lesz jó a helyzet. Manapság 4 millió magyar költi el jövedelmének több mint felét élelmiszerre. Ez a szám növekedni fog, vagyis egyre többen lesznek, akik képtelenek elég és megfelelő élelmiszerhez jutni. Ezzel párhuzamosan még többen nem tudnak majd fizetni a villanyért, gázért, vízért, ha nem akarnak éhezni. Több százezerre tehető a magyar éhezők száma, közülük több tízezer a gyermek. Jó hír számukra, hogy az EU szeptembertől egymillió magyar számára biztosít élelmiszersegélyt. Száraztésztát, cukrot, konzerveket, levesporokat adnak majd a rászorulóknak a segélyszervezeteken keresztül. Nehéz tél vár ránk.

Zűrzavar és háború

Ahogy a 2008–2009-es krízist követően a világ számos pontján éhséglázadások, majd utána kormányválságok, forradalmak robbantak ki, úgy várható most is hasonló elégedetlenségi hullám. A már idézett NECS elnöke szerint népi lázadások várhatók minden olyan térségben, ahol importra szorul egy ország, s az élelmiszer-ellátást nagy állami támogatás mellett képesek csak elfogadható áron biztosítani. Vagyis ilyen térség lehet megint a Közel-Kelet, egyes közép-amerikai és afrikai országok. A lényeg, hogy az alapvető élelmiszerek állami támogatására már nem jut sok helyen elég pénz, mivel az import is nagyon drága lett, márpedig ha a családját valaki nem tudja etetni, az társadalmi robbanáshoz, politikai zűrzavarhoz vezet. Mindez biztonságpolitikai kérdés is: óriási népvándorlásra lehet számítani, ahol nincs élelmiszer és víz, onnan elmenekülnek az emberek – oda, ahol van mindkettőből elég. Ez viszont konfliktusokhoz, akár helyi háborúkhoz is vezethet.

Amerika választ

Mindez az amerikai kukoricától indult el és tőle is függ a megoldás. Az Egyesült Államokban az idén ötödével kevesebb kukorica terem, mert 50-60 éve nem látott aszályt szenved el a termőkörzet. (Nálunk 40-50 százalékos a terméskiesés.) Ez okozza az árbummot. Ott ugyanis a termés 50 százalékából bioetanolt készítenek, vagyis üzemanyag lesz a tengeriből. (Itthon a 7-8 millió tonnából 1,5 milliót használ el az ipar.) Bar-Yam úgy véli, de a nagy hatású Wall Street Journal gazdasági lap szerint is egyetlen megoldás van a mostani konfliktusra: az USA az idén ne állítson elő bioetanolt. Így felszabadulhat nagyon sok kukorica, ami egy pillanat alatt letörné a tőzsdei és piaci árakat: a kukoricáéval együtt mozogna a búzáé, szójáé, rizsé, a takarmányoké, így a húsoké, a tejé is. Vagyis nem drágulna veszett módon az élelmiszer, nem egymilliárd, „csak” 500-700 millió ember éhezne. De erre semmi esély: az Egyesült Államok ma választási lázban ég, a kormány egészen biztos nem fogja leállíttatni a bioetanolgyárakat, nem fog szembeszállni az energialobbival, nem vállalja fel, hogy ezért dráguljon az üzemanyag a benzinkutakon. Sőt azt sem fogja felvállalni, hogy beboruljon a sok százmilliárd dollárral „játszó” amerikai tőzsde.

Mindent Amerika mozgat: az ő kezükben vannak a világpiacot meghatározó tőzsdék, az exportpiacok, a mezőgazdaságba befektető pénzalapok többsége. Soha nem koncentráltak olyan hatalmas és egyre növekvő mennyiségű tőkét a kukorica- és búzapiacba és az azokhoz kapcsolódó származékos pénzügyi termékekbe, mint az elmúlt hónapokban.