Megszűnhet Dunaújváros vízellátása

Már évek óta tart a vita a Dunaújvárosi Víz, Csatorna és Hőszolgáltató Kft. (DVCSH Kft.) és a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV Zrt.) között. Számos esetben csak a bíróságon tudták tisztázni nézeteltéréseiket, melyek leginkább a vízszolgáltatásért benyújtott számlák kiegyenlítésére vonatkoztak. Mivel azóta sem lett jobb a helyzet, a siófoki székhelyű vízmű drasztikus lépésre szánta el magát. A Szabad Földhöz is eljuttatott közleményükből kiderül, ha a dunaújvárosi vízközmű-szolgáltató a megadott időpontig nem rendezi negyvenmilliós tartozását, elzárják az ercsi–dunaújvárosi távvezetéket, vagy jelentős mértékű vízkorlátozást rendelnek el.

– Nyomatékosan felszólítottuk partnerünket, hogy a biztonságos vízellátás érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az üzemeltetésükben álló területen a magánszemélyek, intézmények, egyéb gazdálkodó szervezetek ellátása ne kerüljön veszélybe – közli érdeklődésünkre Winkler Tamás, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. vezérigazgatója, majd azt is hozzáteszi, hogy további hatvanmilliós tartozása is van a kft.-nek.

Ezután felvettük a kapcsolatot a városi tulajdonban lévő Dunaújvárosi Víz, Csatorna- Hőszolgáltató Kft.-vel is, melynek ügyvezető igazgatója, Pikóné Perjési Irén többet nem tud nyilatkozni, mint ami kiadott közleményükben szerepel. Annak alapján vegyük hát sorra álláspontjukat.

Szerintük a DRV Zrt. „saját érdekkörében felmerülő műszaki sajátosságok által indokolt kényszerszolgáltatást végez”, vagyis egy szem nem lakossági fogyasztó kivételével a dunaújvárosiak ivóvízellátásához nincs szükség rájuk, már csak azért sem, mert ők teljes mértékben az általuk működtetett, Szalki-szigeteken lévő csápos kutakból veszik a vizet. A közleményben megjegyzik, hogy a DRV Zrt. a dunaújvárosi előállítású ivóvíz árának több mint kétszeresét kéri el tőlük, ezért kell a fogyasztóknak is drágább vízdíjat számlázniuk.

Kifogást emelnek a vezetékrendszer műszaki állapota ellen, amit alkalmatlannak tartanak bárminemű szolgáltatásra. Hasonlatuk nem túl hízelgő: „rendszeres meghibásodásai miatt lassan már egy tehénitató ellátására sem megfelelő”. Rendszeresek a csőtörések, s az így keletkező „többletszolgáltatásért” nem hajlandók fizetni. Vitatják az átvett víz mennyiségét – állítólag a DRV Zrt. írásban elismerte, hogy elszámolásmérőjük hosszú időn át nem volt hiteles. Mindezek következtében a DVCSH Kft. szerződésszegéssel vádolja a DRV Zrt.-t, és leszögezik, hogy a miattuk fenntartandó folyamatos ivóvíz-átvételi kötelezettséget nem a dunaújvárosi lakosság riogatásával és pánikkeltéssel kellene pótolniuk, hanem rendszeres karbantartással és felújítással.

A megalapozatlan tájékoztatás miatt vízközmű-szolgáltató jogi lépéseket tesz, mindazonáltal megnyugtatják a helyi lakosságot, ha a DRV Zrt. felfüggeszti vagy szünetelteti „kényszerszolgáltatását”, abból a Dunaújváros közigazgatási területén élők semmit nem fognak észlelni. Véleményük szerint az esetleges vízminőség-romlásért pedig kizárólag a DRV Zrt.-t terheli a felelősség.

Az imént tartalmában ismertetett közleményről Winkler Tamás, a DRV Zrt. vezérigazgatója tőlünk értesült. Elöljáróban elmondta, hogy a ki nem fizetett számláik ügyében bírósághoz fordultak. Legalább másfél tucat esetben jogerős ítélet született, tehát jogosak a követeléseik. Ezen tehát nem lehet vita, mégsem sikerül a kintlévőség behajtása. A társaság ugyanis részben, kisebb összegek átutalásával időnként rendezi az adósságát, ezért végrehajtást nem lehet ellenük indítani.

– Az általunk eljuttatott ivóvízből szolgáltatnak, a lakosságtól beszedik a vízdíjat, amit nekünk nem fizetnek meg. Ezt a magatartást nem nézhetjük el tovább – mondja a vezérigazgató. – Most hallok először arról, hogy „kényszerszolgáltatók” lennénk. Örülök annak, ha el tudják látni kötelezettségeiket, de eddig ezt nem közölték velünk, ami nem valami tisztességes dolog.

A DRV Zrt. első embere felháborítónak tartja a „riogatás” vádját és a „tehénitató” hasonlatot is. Hat megyében, 350 településen, 700 ezer embernek szolgáltatnak ivóvizet mindenki megelégedésére. Amennyiben kifogásolható lenne a munkájuk, a bíróság sem ítélte volna meg a dunaújvárosiakkal szembeni követeléseik jogosságát. Mellesleg: akkor nem hivatkoztak műszaki alkalmatlanságra. A vezérigazgató szerint partnerük elszámolásmérővel kapcsolatos állítása csúsztatás, bizonyos tételek felett vannak vitáik.

Amennyiben elzárják az ercsi–dunaújvárosi távvezetéket, visszaút már nem lehetséges. Ha a dunaújvárosi szolgáltató bajba kerül, vagyis tartalékai elfogytával mégsem tudja törvényi kötelezettségeit ellátni, hiába fordul újra a zrt.-hez, azok legkorábban két hét műszaki előkészítés után tudnák újra megnyitni a főcsapot.

Kerestük a felelősségben osztozó önkormányzatot is, de Szepesi Attila, gazdasági ügyekkel foglalkozó alpolgármester csak azután kíván nyilatkozni, ha már mindkét félnél körültekintően tájékozódott. Az esetről a DRV Zrt. az illetékes népegészségügyi szakigazgatási szervet és a víziközmű-szolgáltató szektor felügyeletét ellátó Magyar Energia Hivatalt is értesítette. Tehát az ügynek mindenképpen lesz folytatása, amire lapunkban is visszatérünk.