Borbérlettel vehet csak új abroncsot

 – A villányiak jól csinálták, tökéletesen fölépítették a borvidékük márkáját. A külvilágnak az összefogás mintapéldáját adják az ottani borászok. Az egészséges versengés nyitja: ha a másik jobb bort csinál, az engem is ösztönöz, hogy én is mind jobbat csináljak – elmélkedik az alig 29 éves Deé János, a pannonhalmi borvidékhez tartozó győrújbaráti Deé Családi Pincészet leendő vezetője. Édesapja, Deé Géza 2016-ig fokozatosan adja át fiának a családi vállalkozást. A borásztechnikus apa a rendszerváltozás után kárpótlási jegyekből vette a 18 hektáros területet. Fia az ELTE mérnök–fizikus szakán tanult egy évig, aztán rájött, az ő világa is a föld és a szőlő. Váltott, most végzős a Corvinus Egyetem élelmiszer-tudományi karán. Azt mondja, édesapjától tanulta a legtöbbet a borról és a szőlőről.

Most dugványozzák az oltványokat, Deé János két nővére és édesapja is kiveszi részét a munkából. Dacolva a széllel, most Irsai Olivért, előtte olaszrizlinget és rajnai rizlinget ültettek. Ha minden jól megy, még az idén 500-600 hektoliter bor lesz a hordókban – persze nem a most szaporított vesszőkből.

– A rendszerváltozáskor 92 ezer hektár szőlője volt az országnak, most alig a fele. Hihetetlen, de már Ausztriában is több terem: 60 ezer hektár. Ott eredményes közös stratégiákat dolgoztak ki. A külföldiektől át kell venni a jó dolgokat. Igaz, nálunk is voltak téeszek, de szétverték mindet. Ha a mostani állapotokat nézem, belátható időn belül nem lesz olyan mezőgazdasága az országnak, mint a rendszerváltás előtti – mondja a fiatal borász, aki hisz az együttműködés erejében. Kezdeményezte, hogy a pannonhalmi borvidék egyes pincészetei közösen intézzék az oltványok beszerzését, amivel akár több százezer forintot is megspórolhatnának. A környék fiatal borászai időnként találkoznak, hogy kitaláljanak valami újat: megrendezik a Nyitott Pince Napokat, felvetődött közös tanulmányutak szervezése, internetes fórum létrehozása is.

– Több barátom és ismerősöm hangoztatja, hogy ebben az országban nem lehet élni, innen el kell menni. Én azt mondom: itt kell maradni, s szembemenni a széllel. Szerintem jó az esélye a magyar bornak, de rossz a stratégiája. Azért az képtelenség, hogy nem tudunk összesen annyi bort előállítani, ami a hazai fogyasztásra elegendő. Nem csak a csúcsminőségről beszélek! A borminősítő intézetnek kellene elérnie, hogy csak jó minőségű bor kerüljön forgalomba nagy mennyiségben – és akkor az ára is elérhető lenne.

– A hazai támogatás szinte nulla, s uniós pénz nélkül nem megy. Az elmúlt években 12 hektár szőlőt telepítettünk, a saját pénzünkből alig egy hektárra futotta volna – marad a realitások talaján Deé János, aki már az óvodásokat is megcélozta. Ősszel meghívja őket mustpréselésre, januárban pedig Vince-napi vesszőt ajándékoz a kicsiknek, melyből megjósolható, milyen lesz a termés. De a Deé Családi Pincészet saját pólókat is nyomat, Baráti Kártyát bocsát áruba, amivel akár 25 százalékos kedvezményhez lehet jutni. Visszaváltják és beszámítják a vásárlásba az elmosott Deé címkés üvegeket is.

„Hordóabroncscsere-támogató csomagot” hirdettek nemrégiben, aminek lényege: ha valaki 50 ezerért vásárol borbérletet, cserébe 65 ezer forint értékben kap bort. Muszáj leleményesnek lenni, mert a hordókat időnként le kell cserélni, s az drága mulatság.

Deé János nem telhetetlen, szép szőlőt akar nevelni, ízletes bort készíteni. Eddig sikerült: a pincészet már kétszer elnyerte a „megye bora” címet. Azt mondja, ha egyszer úgy élhetne, hogy a borbérlet nélkül is meg tudná javíttatni a hordóit, már elégedetten dőlne hátra.