Kikötő a tenger alatt

Az V. században élt görög történetíró, Hérodotosz említi, hogy hatalmas templomot építettek ott, ahol Héraklész (Herkules) először Egyiptom földjére lépett. Szintén tőle tudjuk, hogy Szép Heléna és kedvese, Párisz is járt Herakleionban a trójai háború előtt. Annyi kideríthető, hogy i. e. 800 körül alapíthatták, átélhetett számos természeti csapást, és hogy i. u. 700 környékén elsüllyedt. Aztán 2000-ben Franck Goddio francia régész – miközben egy XVIII. században elsüllyedt hajó után kutatott – megtalálta a várost.

Az Európai Tengeri Régészeti Intézet búvárai kiásták és feltérképezték a víz alatti cityt. Az egykori település 11-szer 15 kilométeres területet foglal el a tengerfenéken, 6,5 kilométerre az egyiptomi partoktól. A leletek alapján rádöbbentek, hogy a görög források Heraklionja ugyanaz a város, mint az egyiptomiak Thonisza. A szigetváros minden bizonnyal megkerülhetetlen volt az Egyiptomba érkező hajók számára, vélhetően itt osztották szét a bejövő árut, s ugyanitt pakolták fel tengeri hajókra a Níluson érkező szállítmányokat.

Több mint 60 elsüllyedt hajót is találtak, valamint több száz, változatos formájú horgonyt. Még izgalmasabbá teszi a kutatást, hogy számos hajón szándékos elsüllyesztésre utaló jegyekre leltek. Emellett templomok, méretes istenszobrok utalnak arra, hogy fontos vallási központ is lehetett.

Thonisz-Heraklion fénykora a IV. századig tartott, amikor átvette szerepét az első egyiptomi tengerparti kikötő, Alexandria. Fontosságából fokozatosan vesztett, majd – ki tudja, miért és hogyan – elnyelte a tenger. Történelmi távlatból nézve elmondhatjuk: az utókor szerencséjére – hiszen ennek köszönhetően számos ismerettel gazdagodhatunk a régmúltról.